mennyi keresetlen pillanat, itt is egy
kopogtat az ajtón, beszökik az ablakon
amikor a magány nem ölt száz női formát*
pattog a falakon
*Ismertem egy nőt, szőke volt a haja és piros ruhát viselt. Ismertem egy olyat még, aki barnahajú volt, fehér blúzt hordott sötétkék szoknyával. Láttam egy vörös hajú, szeplős nőt egyedül: tűsarkúban járt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.