Megöleltem (ez egy visszatérő elem). Nagyon vékony volt már, alig létezett, de azért viselte a szokásos égetett sziéna színű inget. Fel volt öltözve, rendes, polgári sziluetteje volt, létező ember benyomását keltette. Amíg él, addig élő embernek tűnik, és csak amikor már nem él, tűnik halottnak. Az átmenet feltűnő lehet, de a nemlét nagyon diszkrét.
Szombat délután négyre, csendbe és tisztaságba beleérkező hetedikesek - ez ám a boldogság. (1995)
Sose lennék tévészakács. Szégyellném, hogy ennyire fontos nekem az étel.
De miért hívják a papírzsebkendőt "Tehetségnek"?
A történtek után nem gondoltam, hogy BÁRKIRE is megnyugtatólag hat, ha biztosítom egy projektben való részvételemről.
Szerintem a középosztályból rajtam kívül senki nem hallgat progresszív house-t. Vagy várjunk csak: nem is vagyok már középosztály. Nincs is középosztály. Azt hallgatok, amit akarok.
Egyszer még az asszociációk visznek sírba. Milyen sokáig élhetnénk pedig egészséges, bénult elmével, nem gondolva nemlétező összefüggésekre. A létezők miatt nem kell aggódni, azokat így sem ismerjük fel.
Ez tulajdonképpen már majdnem holisztikus:
"Gyógyszerek: korábban Coordinax, Dicetel, Motilium, pobiotikum, növényi ered. nyugtatók. Csak egy hétig használtak. Tejet nem fogyaszt, nem szereti. Családi anamn tu: mater és annak nagybátyjának colon npl. volt. Foglalkozás: forgatókönyvíró. Alvás: utolsó hónapokban alvászavara van (pater npl.-ben elhunyt és magánéleti problémák). Kontaminált vékonybél syndroma felmerül."
M.esetre poeticailag izgalmas, értékes.
"Kicsit illetlennek is érzek bevinni ennyi problémát és titkos teatralitást egy ismeretlen lakóközösségbe - kíváncsi vagyok, mikor fog kitörni."
A felkarcolt teflonok egyikét sem használtam a másfél hónap alatt, és nem ettem a bennük készült ételekből sem, amivel mások kínáltak. A kísértés nap mint nap itt leselkedett, de én erős maradtam, és az elszenesedett sütőt választottam.
Legmélyebb gyászomban sem tudtam nem észrevenni, ahogy a részvétnyilvánításhoz sorban állók minden másodika exkuzálja magát: hogy a felesége nagyon szeretett volna eljönni, de sajnos épp műtét előtt áll / a férje őszinte részvétét küldi, de sajnos két napja műtötték / János is jött volna, de éppen műtik / Sándor sajnos testileg és pszichésen sincs abban az állapotban / Katalinnal már nem állunk szóba, mert tavaly megőrült, de végtelenül együtt érez / a Béla sajnos már nem tud járni, ezért vagyok itt helyette / a Zentaiék meg már maguk is meghaltak, de nagy szeretettel gondolnak rátok.
Ez itt apám generációja, nem a nagyapámé. Egy részüket, gondolom, hazaengedték azóta, nagyobb részüket már hantolják az Új Köztemetőben. Ezúton hívnám fel a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára.