Legmélyebb gyászomban sem tudtam nem észrevenni, ahogy a részvétnyilvánításhoz sorban állók minden másodika exkuzálja magát: hogy a felesége nagyon szeretett volna eljönni, de sajnos épp műtét előtt áll / a férje őszinte részvétét küldi, de sajnos két napja műtötték / János is jött volna, de éppen műtik / Sándor sajnos testileg és pszichésen sincs abban az állapotban / Katalinnal már nem állunk szóba, mert tavaly megőrült, de végtelenül együtt érez / a Béla sajnos már nem tud járni, ezért vagyok itt helyette / a Zentaiék meg már maguk is meghaltak, de nagy szeretettel gondolnak rátok.

Ez itt apám generációja, nem a nagyapámé. Egy részüket, gondolom, hazaengedték azóta, nagyobb részüket már hantolják az Új Köztemetőben. Ezúton hívnám fel a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára.