Azt álmodtam, hogy Schwab Richárd összeomlott. Előadást tartott, és rosszul lett. Arcát a tenyerébe temette, le kellett ülnie, és könyökét az asztalon megtámasztania. Ahogy eltűnt a tenyerében, hirtelen megláttam az emberi arcát. Több széksoron átnézve, nem közvetlenül, csak a sorok között. Egyébként is van neki, csak túl szép és túl jó, még a kilencvenvalahány éves apja is él, és azt gondolja, hogy az egészséges táplálkozás, és nem az élet-lottó miatt. (Lehet.) Érdekes mentális jele volt ez a rendszerösszeomlásnak, mert tartottam, tartottam magam, hetekig, hónapokig, meg sem nyaldostak a vírusok, csak a lelkem tört szilánkosra, de ma reggelre végre betegen ébredtem. (Remélem, a Papa még él!)