Mamika összekuporodva sír a kereveten, eltakarja az arcát. Soha ilyen érzelmi feltárulkozást nem láttam tőle, a legvégzetesebb pillanatokban is csak megremegett a hangja, majd barátságos bizonytalanságra váltott, inkább kérdezett, mint remegett. Óvatosan szenvedett csak. Az volt a baja most, azért takarta el az arcát ilyen hisztérikusan, mintha görög tragédia anyaszereplője lenne, mert három pici, piros pörsenést le kellett szedni sebészi úton az arcáról. Lehet, hogy csak szúnyogcsípések, ártalmatlan dolgok. És ő eltakarja az arcát. Valami nagyobb dolog lehet e mögött a takarózó őszinteség mögött. Valami mélyebb sérülés, például a váratlan halála, amit még nem tudott feldolgozni.