Ha valaki a Ferenciek terén szívességet tett, akkor krémest fog kapni hálából, ha szereti, ha nem.

Mindig könnyen elengedtem dolgokat, amik a személyes meggyőződésem szerint számomra nem voltak fontosak, és nem tudtam beleélni magamat, hogy fontosak lennének, olyan elvont volt mindegyik, olyan absztrakt. Én és a kötelességek, én és a kémia, én és a fizika. Úgy éreztem (nem gondoltam), ha nem csinálom, az a tapasztaláshoz vezet el. Nemcsak azoknak a dolgoknak a tapasztalásához, amiket az alatt az idő alatt tudok megvizsgálni, amíg nem azzal foglalakozom, ami számomra egzisztenciálisan fölösleges, hanem magához a nem teljesítés tapasztalásához. Hogy mi lesz, ha ezt vagy azt, amit mindenki csinál, nem csinálom, hogy akkor mi történik, hova visznek (remélem, végre elvisznek valahova), vagy mi más lesz a végén. Provokáció és lázadás nélkül, puszta érdeklődésből, reménykedtem, hogy a öntudatlan szabotázs végén kinyílik egy rózsa. El kell menni a végéig, ott kell megnézni, mi van. Szomorú vagyok, hogy nem mertem megbukni, akkor tényleg megnézhettem volna, mi van egy évvel lejjebb. De senki sem hitte el nekem, hogy elég rossz vagyok, senkinek eszébe sem jutott, hogy nem maradni szeretnék, hanem megújulni. Nem még egy esélyt, hanem végre egy esélyt szeretnék kapni, hogy ne haljak bele az unalomba.

"Ruhatárba valamit beépíteni" - találom a jegyzeteim között. Ezt bármelyik terrorista megirigyelhetné.

Itt őrültek vannak, meg akik örülnek, hogy ők még nem őrültek meg - mint az alkoholisták feleségei, vagy a műkedvelők, akik körülrajongják a művészeket, mert van bennük valami érdekes.

Verseny van, hogy reprodukáljuk, ami a címlapon van, vagy elérjük, hogy a címlapot rólunk mintázzák. Állandó aszinkron és csúszás, a kívánatos, a megfelelő élet mindig előttünk jár.

Ahol Merci van az asztalon, ott korrupció történt.

Mint amikor kiesik egy madár a fészekből.

- Ha jogilag helyénvaló az eljárás, de emberileg tökéletesen méltánytalan, akkor van helye fellebbezésnek?

- Nincs.

Tudományosan a jelen még nincs feldolgozva, ezért nincs megoldás se rá.

Ki gondolta volna, hogy a régi kalandok listázása is munka, az újra átélés is munka, az érthetővé tétel is munka és ha mégsem érthető, a visszahúzódás is munka! A szégyen is munka!

Redőnylehúzás közben, babapiskótával a szájban, tonettszékkel felbillenni és szörnyethalni!

Illetve örököltem egy overált Jordán Adéltól. Amit nem értek, mert ő magas, én meg nem. Biztos bedobta előtte a 90 fokba.

Minden idők korkülönbsége!

Kimerítő minden héten ennyi jókívánságot kapni, miszerint jó életet, sok sikert, kellemes maradék fiatalságot kívánnak nekem. Úgy búcsúzom, mintha örökké ballagnék, mindenki jót akar, de technikai okokból semmi sem valósulhat meg. Az a jó, hogy ez a sok boldogság mind a jövő tartományába van utalva, nem kell félni, hogy már ma arcul csap.

Van idő felkészülni!