Amikor 33 évesen attól szorongtam, hogy mindjárt vége, vagy vége is, nem vagyok többé fiatal nő, Dobos Tamás azt mondta, hogy nincs mitől tartanom, amúgy is 37 évesen leszek a legszebb. Három hónapja betöltöttem a harminchetet, de élénk a belső életem, sok a negatív hatás is, úgyhogy kizárt, hogy ebben az évben a legszebb legyek.
Elismerő pillantást kaptam az ellenőrtől és még utánam is biccentett, amikor látta, hogy a bérletem frissen vásárolt és még kerek 30 napig érvényes, de már be van téve a tokba. Az elismerés mértéke ezek szerint a lejárati idő távolságának függvényében alakul - büszke lehetek, hogy az enyém 30 napra van, míg a kevésbé igyekvő utasok már 15, 10. vagy akár 3 napon belül büntethetővé válhatnak. Akinek ma jár le, az már szinte szabálytalan, egy biztos: a sunyiság ott van mindnek a szemében.
A változatos technikák csak még jobban elmélyítik a rögeszméimet: ha elhatározom, hogy máshogy kelek, máshol leszek, vagy másik emberré válok, ugyanazt a rögeszmét szolgálom. Amíg a mássá válásommal vagyok elfoglalva, tovább nő a jelenlét távolsága.
Ez a generáció life is short-tal kezdi a bemutatkozást. Vajon az előző generációknak hosszabbnak tűnő életük volt?
Amikor a busz egy nagy, üres állat, és megyünk vele az óvodába, senkinek eszébe sem jut, hogy a buszt ember vezeti és a buszvezetőnek lehet unokája.