Azt álmodtam, hogy Döbrösi Laura felhívta a felső szomszédot, flörtölt vele, aljas hazugsággal figyelmet csalt ki tőle majd, amikor megkértem, hogy mosogasson el maga után, mert akkor a legsterilebb, ha ezt közvetlenül étkezés után teszi, megvádolt azzal, hogy hisztérikus vagyok. Innentől kezdve egy barátnőkből álló horda loholt a nyomomban, akik mind hisztériával vádoltak, de közben az általam rendbe rakott edényeken élősködtek. Sajnos a legrégebbi, legközelebbi barátnőmet sem tudtam meggyőzni róla, hogy Döbrösi Laura álnok, és nálam találja az igazság, a jóindulat, szeretet és béke utolsó morzsáit. Laurával szemben olyan eszköztelen voltam, mintha az HBO-t kellett volna meggyőznöm, hogy legyek én az Aranyélet 4. Mirája.

Ennek az álomnak csak elvétve tudom felfedezni a valóság alapját: valaki teljesen más, és biztos, hogy nem nő által érezhetem magam átverve*és kizsákmányolva, és elsősorban nem a mosogatás, ami miatt vesztésre állok.

*erre végképp nincs okom

**akár más is érezheti magát így miattam