Felolvasni próbálok egy papírról, de hézagosak a sorok. A közönségben is hézagosak a sorok. Körben is ülnek, meg nem is. Elszórva mindehol emberek, akik nem érdeklődnek, mennének. Nincsenek is ott. De én a felolvasással ott tartom őket. Nőnek a sorok között a hézagok. Én szívinfarktust kapok! Kapkodok. Soron következne  a vetítés, de semmi nem vetíthető. Nincs anyag. Csak a régmúltból dereng pár vállalhatatlan film. Mindenkinek van dolga. Az én dolgom megérdemelni a közönséget, de ezek mindjárt hazamennek. Gyorsan lépek, hogy én legyek az első távozó. A küszöbön álló vetítést elfelejtem bejelenteni. Már feloszlik a gyér tömeg, mire eszembe jut, hogy a vetítés ez egyszer meg fog valósulni. De ezt már senki sem tudja meg. Tökéletes hézag az egész!