Berlinben állunk sorba egy koreai étteremnél, aminek az alsó szintje barokk könyvesbolt szökőkúttal, Laokoon-csoporttal, a felső szint az üres koreai étterem-rész, beljebb pedig egy óriás, pasztellszínű pelenkázó terem tárul fel, nem mondom, hogy ízléses ez az étkezőasztalok között. Itt végre megtalálom Virágot, akit már kint, a sorban is láttam, és nagyon el akarom mesélni neki, hogy kivel jöttem. Don Draper lent vár rám az üzlethelyiség előtt, sok szeretetre és melegségre számíthatok tőle, ami a karaktere ismeretében meglepő. Addig húzom az időt fent, amíg elkezdhetek izgulni, hogy valóban lent van-e még, az eső is esik kint, ki az a hülye, aki megvárna?