Ma felhívtam egy távoli rokonomat (szerettem volna, hogy közelebbi legyen). Nemrég halt meg az anyja, hullámzóan vannak. Mostanáig pihent a szigligeti házban. Egyedül? - kérdeztem, és kiröhögött. Egyedül?! Ott még nem tartok.

Nem tudom, ha velem történne hasonló, én egyedül maradnék. Milyen csodálatosan abszurd lehet ez egy család dzsungeléből, távcsővel nézve.