álom
egyensúlyzavarral
felgyűrődött
padlószőnyeggel
forgószínpaddal
messed u p s p a c e
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
messed u p g r o u n d
kár hogy
annyian nézték
és kár hogy
nem látták elegen
Mély megvetéssel kísérem szüleim háztartási rítusait: ahogy a mosogatóból szivárgó vizet fél éve hordják befőttesüvegekben a vécébe, és nem hívnak szerelőt, mert attól félnek, hogy megállapítja a bajt. Drága lesz, és akkor nem utazhatnak Brüsszelbe vagy nem ehetnek süteményt egy hétig.
De titokban már utánozom is a mozdulatot: amikor minden lehúzás után, a vécé tetejére állva megpöccintem a lehúzó tövét, hogy a kiakadt pöcök, visszailleszkedve a helyére gátat vessen a végtelen zubogásnak. Nem hívok szerelőt.
Mély megvetéssel kísérem anyám elnéző viselkedését apámmal szemben.
De titokban már utánozom is a mozdulatot: leendő apáknak nézek el hülyeségeket. Nem hívok szerelőt.
Hosszú idő után visszatértek a részeg ámokfutások. A "nagyon fáj" és a "vérző szívvel" fordulatok ilyenkor mindig valami ételmaradék kidobását kísérik apámnál - valójában a bátyja korai és a szülei megfelelő időben bekövetkezett halálára, a magárahagyottságra, valamint az elmulasztott szakmai lehetőségekre vonatkoznak. Hallani a vízöblítést, amint Niagaraként zúdul le apám szívéről évtizedek szomorú mosléka, minden második éjszaka.
Annyira unok. Annyira utálok szakítani. Annyira utálom, ha felhív közben valaki más, hogy adjak meg neki egy telefonszámot. Olyan méltánytalan ez a helyzet. És ez a kurva távolság. Ilyen erővel ...
De hát ebben nincs erő.
Ezek az emberek valójában nem kíváncsiak rám, fenntartjuk mégis az izgalmasnak ígérkező, különbségbe fulladó kapcsolatokat. Igaz, ezúttal a túlzott hasonlóság lesz a válóok.
Én se érek rá, nem azért.
Kicsit elszontyolodott, amikor megtudta, hogy mégsem három hétre utazom. Még útravalót is szerzett, nagy a csalódás, hogy nem megyek. Most miért: mert ha itt vagyok, majd megsértődöm, hogy nem foglalkozol velem eleget? Igen. Hát akkor is maradok most már, de keresek magamnak másik játszótársat. Aki nem kocsmázás után hív fel.
Bár, bevallom: ezt a sok, hagyott szabadidőt én is szeretem - jó, ha körbe tudok nézni közben, jó, ha látom, milyenek a többiek a városban. És vannak közöttük elég szépek, olyan is, aki kedden szívesen találkozna velem. Kár, hogy hűségre hivatkozva lebeszéltem.
Nem célunk az erőszak öncélú mutogatása, de nem bánnánk kesztyűs kézzel a szereplőinkkel, annyit mondhatok.
