És akkor jön egy könnyű szellő, és a reggelivel együtt elviszi a harmónia-képzetet, a tökéletes szobát - ami persze csak a csípőcsontok találkozásának pillanatára létezett -, és itt marad a saját szobám, le kell mosni az ablakait, hogy ki lehessen látni, és nyilván megint át kell rendezni.
Szólj hozzá!
