Amikor Jefta van Dinthert megyek nézni, mindig kifújhatom magam, végre valahol nem kell magyarázkodni, tökéletesen egy nyelvet beszélünk. Még ha ez a jelnyelv is. Sőt, ők le is mozogják helyettem, be is világítják, nekünk csak ünnepelni kell a végén, de azt is a jóízlés határain belül.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.