Én járok körbe, én vagyok. Mondják, hogy én kérdeztem. Én lépek, lélegzem, én járok körbe, én tárom szét a karom. Határozott érzés volt valamikor visszapattanni, tudhattam, hogy lélegző egész vagyok, nem más létezőkbe folyt identitásplazma.

Abba a résbe csordogál a személyiségem, amelyiket kinyitják előtte. Kényes felismerések születnek a világot körbefolyva: én vagyok én, de meg is kell győződnöm róla, szilárd pontom viszont csak egy: mástól nem várhatom az elhatárolásom.