Az anyám összerántja a maradék családot; hogy nekem kedvezzen, mesterséges részeket is told hozzá. Körülüljük az asztalt a Tanács körúton, és amíg egy arctalan rokonunk a herendiről hántja le a csomagolópapírt, mi a herpeszvírusról beszélgetünk. Anyám meglepő készségességet mutat test témában, soha ilyen nyíltan nem hallottam vírusról beszélni. Azt mondja: ha olyan kicsi, amilyen nekünk itt most a szánk szegletében van, akkor az nem is herpesz, hanem horpasz.

?

Megint bölcsebben ébredtem.

További folytatás is következik.

2000-2001

Azt hiszem, ez a hely is -örsre végződik. Az Aradi utcából egyedül kibuszozom Budaörsre (igazán, de miért pont oda?), ez a legmagányosabb síkság, olyan helyre menni, aminek már a végződését se szeretem. Szilveszter éjjel egyedül buszozni egy Isten nélküli helyre. Lehet, hogy  mégis lesz Isten - valami ősbizalom vezet -, mert állítólag várni fognak a barátaim. Tényleg. Csodával határos élmény, amikor a 17-es kilométerkőnél leszállva, a párás budaörsi bekötőúton, mínusz 8 fokos reménytúra,  egy vidám csapatban a barátaimat látom meg közeledni.

Odabent a melegben sokat eszünk és én csak egy egész keveset iszom, épp csak koccintunk a pezsgővel, és alszunk is, egy szobában nyolcan. Én Gabó mellett alszom, mégiscsak alaposan összetartozunk, aztán másnap egész későn, egy körül megyünk haza.

Hét ágra süt a nap. Otthon nyitva a Bruno Bettelheim, még nem tudom, hogyan kell szemináriumi dolgozatot írni, hiú vagyok és primitív. M. rádiót hallgat, az idő megbomlott, pedig aludtunk is, nincs tovább, innentől új időszámítás következik. Az életfeladat a rendszeresség visszaállítása -  megoldani még hosszú ideig nem sikerül.

Zámbó Jimmy meg véletlenül főbe lőtte magát. Ez egy kretén, Isten nyugosztalja.

1999-2000

Az ezredforduló. Nem sokkal Szilveszter előtt láttam egy spanyol fimet, ami az ezredforduló éjszakáját jövendölte meg: egy család nem ér oda a vendégségbe, mert jeges az út, egy nő  taxiban szül.

Nálunk van a találkozó, Mikit leköpi a vécétartály, nadrágteregetéssel kezdjük az estét. Aztán egy agglomerációs palotában folytatjuk, ahol állítólag enni, inni és speedezni is lehet, három szinten. Ezek a javak nem tartanak vissza, hamarosan elhagyjuk a házat, mert a társaság csak pár fős, idegen és rossz. Ágival és Eszterrel Budaörsre megyünk (de miért?), hogy egy csárdában ellenszenves részeg idegenekkel megigyunk pár teqilát. Vágyak, képzetek,  remények és a proletár valóság összecsapása.  Fejlődik a realitásérzékünk. Az éjfél egy budaörsi buszmegállóban ér minket, koccintás a pofazacskókkal, méltó hommage  a spanyol filmnek.

Bebuszozunk a városba és hajnalban meghívjuk hozzánk a Pákit, az Annát meg az Áront, meg a Bercit is talán. Kicsit szívunk, bennük pár órája lsd dolgozik, de ez nem megy szembe a közösségi szelemmel, hozzánk különben is gyakran járnak fel vendégek hallucinálni.

Szóval mégis jól sikerült a Szilveszter. Mégpedig azért, mert már van mobiltelefon.

1998-99

Sajnos a nyilvános szórakozást választjuk, befizetünk egy Kispál és még Isten tudja, milyen koncertre az FMK-ba. Ki hallott már az FMK-ról? Ez nem ennek a generációnak a szórakozóhelye, minek erőltetjük? És a Szilvesztert, azt is minek erőltetjük? Menjen szépen mindenki haza, senki se fizessen nagy összegeket azért, hogy megalázva, kizsigerelve  a világ és az idők végén találja magát.

Edittel egyébként szakított a barátja, a Kata, az Eszter meg én pedig úgyis egy férfiak nélküli világban fogunk meghalni. Aztán még beesünk valami vörösmartys buliba, az Anna megint egy fiúval  létesített kapcsolatot, hónapokon belül a szüzességét is el fogja veszíteni. Jézusom. Bátor.

1997-98

Rettenetes. Csak csalódott lányok. Eszter, Edit, Koszi, Laura. Kata torokgyulladással otthon Pilisvörösváron, akkor még nincs olyan, hogy "jobban járt", csak olyan, hogy "szegény". Valamit szerencsétlenkedünk a városban, valahol a Deák környékén Koszi apja húz el egy taxival, nahát, ő a sofőr, de minket nem vesz fel, annyira nincsenek jóban.

1996-97

Az első szülői felügyelet nélkül töltött szilveszter. Vérre menő küzdelem folyik az elengedésért. Tavaly még azért kellett harcolnom, hogy elmehessek korcsolyázni, most azért, hogy ne otthon ünnepeljem a szilvesztert: higgyétek el, nem fognak megölni, megrontani, droggal kínálni, ott lesz az Anna meg az Eszter, vigyáznak rám és a végén hazakísérnek.

Anna és Eszter halálra isszák magukat, Esztert én támogatom, Anna világhatalomra tör. 

Életem első korty alkoholos itala: egy korty fehérbor, sajnos nem ízlik, nem kérek többet, annál inkább örülök, hogy a többiek szeretik. Főleg annak örülök, hogy Viktor szereti. Sőt, Viktor engem is imád.

Első csók. Viktor időnként pihenteti a nyelvét, meg kell néznem, ilyenkor mit csinál. A nagy szerelmi kábulatban áthajolok a térde fölött, és látom, a pihenő időszakokat Anna szájában tölti. Semmi baj, már most szeretem az eseteket. Miután pár hónappal korábban elvitte az iskola legszebb fiúját (P.Z., azóta csöves, a Ferenciek tere és a Blaha között él), egyébként is az a világ rendje, hogy minden az Annáé lesz.

1995-96

Megcsaltak. Egy utcával arrébb, Döciéknél konkurens szilveszter. A döntés, hogy hova, morális kérdés: Matyi, Emília és Vera Dönciékhez megy, a hűségesek: Kristóf, Myska, Eszter, Ági, Laura, Gabó és kis Matyi, hozzám.

Clawfinger: "When I grow up...". Szóval ez a hardcore. Virsli. Azt hiszem, megint koccintunk a nagyszülőkkel, akik idén magukra rántották a karácsonyfát (mindketten). Pánik a Papa miatt, reszketve figyelem, mennyit eszik, rettegek, hogy baja lesz. Mindenki más nyugodt és nem is lesz semmi baja, valószínűleg nem is evett  sokat.

Se konfetti, se szerpentin, se szexuális élmény. Megint hajnalig fennmaradunk, de idén ezt nem eufória, hanem depresszió követi. Este Picasso kalandjai és egy tábla csokoládé a tévé előtt. A tévé, a szülők, a regresszió sokmindent megold.

Folytatás következik.

1994-95

Az első igazi házibuli a világtörténelemben, és én rendeztem! Még hónapokig ebből élünk az iskolában, kézfogások, együtt fekvések és az első ébren töltött teljes éjszaka. Vera és Szabolcs csókolóznak a vécében, nem tudjuk, csak sejtjük, tiszta pornó az egész. Azt hiszem, üvegezünk is, de lehet, hogy ez már égő. A szekrény oldalára kiírjuk krétával, hogy

BUÉK '94-'95

és  mindenhol szerpentint futtatunk, a szekrényre is ráragasztjuk celluxszal, és ezt kb. 1999 és 2000 között távolítjuk el. Már nem érdekel a petárda, és hajnalban lemegyünk sétálni, ettől hirtelen elérhetővé válik minden. Ha hajnalban is lehet az utcán sétálni, akkor nem kisebb dolgok válnak lehetségessé, mint a világ meghódítása. Ez foglalkoztat minket.

1993-94

Lauránál tévézünk, jobbnál jobb szilveszteri műsorok vannak a tv1-en és a tv2-n illetve van már talán MTV is náluk, azon zene megy. De mi azért maradunk Gálvölgyinél meg az Antal Imrénél. Az Antal Imre hasonlít az apai nagyapámra (a múltkor például láttam a Szépleányokban, amint a kulisszák mögött idegeskedett és a civil tekintete olyan volt, mint a nagypapának, olyan elégedetlen és hisztérikus). Eszünk csokoládés perecet és fennmaradunk hajnali négyig, amivel megdöntünk minden addigi rekordot.

1992-93

Ottalszom. A panelház ablakából kidobunk egy csillagszórót a hóba és eszembe jut, amit a liftben mondtak egy éve, hogy "a barátnőmnek például a kapucnijába dobtak egy petárdát" és hogy pár év múlva mi fogjuk ugyanezt csinálni. De a csillgszóró nem petárda. És nem félek, mert a hólepte Kaszásdűlőn nincs petárdaeső.

1991-92

Éppen a Cilike mátkaságát szorongottam, a Tanács körútról jöttünk át a Felszabadulás térre (akkor már egy éve Károly körútról a Ferenciek terére). Sokkot kaptam a petárdák durrogásától, egy metrókocsi belsejében keresztbe kinyújtott rágógumitól és a füstölő padlótól. Egészen ki voltam zsigerelve, mire hazaértünk, odakint az apokalipszist éltem át, sötétség, fülsiketítő zajok, füst, köd és átláthatatlan emberáram, ez az egyetlen megálló is beláthatatlan volt, Mamika kabátjába burkolózva zokogtam. A liftben felfelé egy idegen vígasztalni próbált: az ő barátnőjének például petárdát dobtak a kapucnijába. Egyébként is, meglátom, pár év múlva majd én fogom ugyanezt csinálni.