2000-2001

Azt hiszem, ez a hely is -örsre végződik. Az Aradi utcából egyedül kibuszozom Budaörsre (igazán, de miért pont oda?), ez a legmagányosabb síkság, olyan helyre menni, aminek már a végződését se szeretem. Szilveszter éjjel egyedül buszozni egy Isten nélküli helyre. Lehet, hogy  mégis lesz Isten - valami ősbizalom vezet -, mert állítólag várni fognak a barátaim. Tényleg. Csodával határos élmény, amikor a 17-es kilométerkőnél leszállva, a párás budaörsi bekötőúton, mínusz 8 fokos reménytúra,  egy vidám csapatban a barátaimat látom meg közeledni.

Odabent a melegben sokat eszünk és én csak egy egész keveset iszom, épp csak koccintunk a pezsgővel, és alszunk is, egy szobában nyolcan. Én Gabó mellett alszom, mégiscsak alaposan összetartozunk, aztán másnap egész későn, egy körül megyünk haza.

Hét ágra süt a nap. Otthon nyitva a Bruno Bettelheim, még nem tudom, hogyan kell szemináriumi dolgozatot írni, hiú vagyok és primitív. M. rádiót hallgat, az idő megbomlott, pedig aludtunk is, nincs tovább, innentől új időszámítás következik. Az életfeladat a rendszeresség visszaállítása -  megoldani még hosszú ideig nem sikerül.

Zámbó Jimmy meg véletlenül főbe lőtte magát. Ez egy kretén, Isten nyugosztalja.