Alattunk tátong a mélység, buszunkkal éppen a peremen egyensúlyozunk. Mindazonáltal jól látható, hogy a völgyben elsimuló forgácsszőnyegbe harminchat fatönk mélyed. Az álomban sötétség terül el,  tátongó különbség, a fatelep odalent csonka és szép.

Vékony vaslépcsők csigáznak lefelé az eldugott étteremben, anyák féltik a lányaikat, mégis helyet keresünk egy üres, zöld posztóval felszántott előtérben. Csak mi vagyunk - akik félünk a mélységtől -, meg a pincér. Anya: "Azonnal takarodj a korláttól!" A lány azonnal elhagyja a veszélyes helyet, odébb áll a peremtől. De mert a felszólítás megszégyenítő volt, messzire megy, hogy egyedül sírjon, Laura nem jön vissza egy ideig, elvész a sötétben.

[Ha az éjszaka belső tereket rajzol, azok mindig  az "orosz" jelzőt vonzzák, mintha ez lenne minden csodálatos, félelemkeltő, boldogító, megfejthetetlen, űrrel telt és tartalmas metaforája.]

Orosz pacsirtaszoba, körúton haladó piros, népi  favillamos, bizony ilyenen még én is utaztam. Hiába nem hiszitek. Megveregetem a hitetlenkedő kövér hölgy vállát, pontosabban nagyot csapok a kövér vállára. Azért, mert azt hiszitek, hogy fiatal vagyok, még utazhattam cári-népi erdővillamoson, Matrioska babák vannak az orrába építve, kazettásan, szögletesen. Kis, piros fateste végigvisz a körúton, és piros keretben virágzik mind a hat kocsi, ez lenne maga a lefordíthatatlan népművészet, az idegen nyelv, ami helyettem beszél. Kazettákba épített anyáknapi virágok, sosem látott kompakt anyagkezelés egy praktikusan kialakított, napsütötte metafizikus térben.

Bárcsak tudnék festeni, rajzolni, járművet tervezni, most a kezeim közül kiszaladhatna ez a szép, piros villamos, hogy ismerje meg a virágos fajáték örömét az egész közlekedő, magyar  társadalom.

Előre engedem az ajtóban.

"A fiatalember a teherrel menjen előre."

 Legalább ennyi előnye legyen.

"Valószíntűtlen látvány egy kamera mögött álló gésa."

Szerintem is: nem operatőr.

Szétfújt ballagási csokor, horzsolja a beton,

Gerbera, liliom,

Sose lehetek már ballagási csokor.

Amíg nem kaptam meg,

Koherens maradtam,

De most megkaptam, amit akartam.

a márkás piaci, az alter és a sporty

nézd meg, hogy öltözik a műsorvezető, hogy a rendező és hogyan a gyártásszervező

ez az igazi média-esztétika

Ma rengeteg húst ettem - semmi tiszta nem jut eszembe.  Hogy "a húsról te jutsz eszembe", tiszteletlen. Bolyongok a szerves birodalomban, a képzelt hús annyira lefoglal, ha eszem, annyira rád gondolok, ha benyitsz, sikítok és a szívemhez kapok.