Orosz pacsirtaszoba, körúton haladó piros, népi  favillamos, bizony ilyenen még én is utaztam. Hiába nem hiszitek. Megveregetem a hitetlenkedő kövér hölgy vállát, pontosabban nagyot csapok a kövér vállára. Azért, mert azt hiszitek, hogy fiatal vagyok, még utazhattam cári-népi erdővillamoson, Matrioska babák vannak az orrába építve, kazettásan, szögletesen. Kis, piros fateste végigvisz a körúton, és piros keretben virágzik mind a hat kocsi, ez lenne maga a lefordíthatatlan népművészet, az idegen nyelv, ami helyettem beszél. Kazettákba épített anyáknapi virágok, sosem látott kompakt anyagkezelés egy praktikusan kialakított, napsütötte metafizikus térben.

Bárcsak tudnék festeni, rajzolni, járművet tervezni, most a kezeim közül kiszaladhatna ez a szép, piros villamos, hogy ismerje meg a virágos fajáték örömét az egész közlekedő, magyar  társadalom.