Gyerekkoromban csak úgy hívtak: a Kis Illesztőművész. (Akkoriban székeket raktam egymásba, bútorokat toltam össze, ügyelve az elhelyezés ökonómiájára. Egy kilógó láb, egy lelógó lap hosszú, álmatlan éjszakák okozója volt. Helytakarékosság, légminimum, a részek egymásbatalálása vezérelvem.) Ma sokszor elmélázom: miért nem lettem Átlagos Illesztő, miért nem gyakorlom a koromnak megfelelő illesztőművészetet.