Kérsz?

Igen (csokoládét, süteményt, kakaót, perecet, nyalókát, szagos radírt, töltős ceruzát, elismerést).

Kapsz: csigabiga faszt.

Egy ősi átbaszás '88-ból. 

Hisztéria volt, mondhatom. Most pedig itt a feltüzelt nyugalom. Hogy mennék én, de mennék, csak most már nem hívnak. Ezt akár szép következetességnek is láthatjuk, ahogyan alakul. De hiszen én rendelkezésére állok. Csak azért, mert ez itt másnak az ízlése, még kikapcsolva repülök. Különben is: ő hófehér, és mint ilyen, nem eshet annyira távol tőlem. A történetben lehet a hiba. A történetnek nem állok a rendelkezésére. Gyere el kilencre. Nyolcszor nyúljál bele durcásan a vécébe. Nálam is a szakmáról kialakult kép része, csak a reggel nem. De a reggelt semmi szakma nem mellőzheti, így sajnos alkalmatlan vagyok rá, hogy bármi szakmám legyen, de legalább a neurózisom kiteregetem.

Ő sem bírja a korán kelést. Szépen kiégett.

X, J - soha abba nem maradó munkájuk az Isten szerint is hiábavaló, de kötelező.

Minden otthon folytatódik, ahol abbahagytuk. A máshollal nincs ilyen gond. 2004-ben felmerülő probléma, innentől kezdve soha abba nem marad a munka.

j: én még este az ágyban is nézek

x: a máshollal nincs ilyen gond

j: és álmomban gondolkozom

x: én álmomban javítom ki

 hívom fel

j: és ha kimegyek az utcára, rögtön látok valamit, amit le kell fényképezni

vagy le kellett volna

x: amit nem sikerült nappal: kérek bocsánatot

j: fényképezek tárgyakat, és hogyha nincsen érkezésem: embert –  nem mindig feladat. meztelen embereket, á nem, csak arcokat. apácákat, papokat, úttörőket. épp ara gondoltam, hogy ennek sosincs vége. sose lesz eszményi: üres a szennyeskosár és a mosogató, az azt kellene jelentse, hogy meghaltunk

 az meg nem lehet

így a perspektíva mindig csak a szennyes

x: de ne tudd meg, milyen, amikor mégis elfogy

te meg még mindig életben

j: nahát! van ilyen?

x: az ilyesminek csak az előestéje jó

exhib #3       nem kapsz el semmit    

Pankánál a szép unokatestvérekkel

Piri bejön a szobába jósolni. A lányokkal körbeüljük és isszuk a szavait, de öt kártyát sajnos a stúdióban hagyott. Kiderül, hogy Fruzsina a Holdat anyanyelven beszéli, Luca is érti és Sári is érti. Csak én hallgatok süketen, nem tudom, mi voltam előző életemben. Nem félnek a haláltól, én meg rettegem. Szép kék a szemed. Köszönöm, Piri, ezt még elhiszem. Szilveszter napján gyertek vagy születésnapon. És ne legyetek sokan, mert a kártya kinevet. Ne nevessetek, mert kinevet benneteket. Amikor szellemet idéztünk - így Fruzsina -, túl közel jött a nagymama. Azóta nem csinálom, tudom, hogy ezzel nem szabad játszani! Leesik a Zarathustra a polcról, és én tudom. Igen - szólal meg Luca -, már túl sok lélek van a házban. Akire ráesett a karnis, Krisztina, ő tudja: kinyílik a Zarathustra. Miért vagy ilyen szótlan, Júlia?  Én nem tudok mit mondani. Ö, most van itt a vízöntő kora. Nekem sincs szókincsem - mondja Sári, az ötödik gyökérnemzetségben született, atlantiszi ember. - Ez az első életem.

Klöfi inkább pultnak dőlve kezdi a vaddisznót enni, csak ne kelljen a forgatókönyv fejű lány mellé visszaülni. Panka a művészbaszót részletezi, aki valójában baszóművész, volt neki. Tinka bólogat hozzá, valakivel való szerelme gyümölcse, Orsolya a sarokban szürkéll, a többiek a másik szobában szikráznak. Fruzsina: Tizenhárom éves koromtól vágytam Indiába. Indiában odataláltam az elmesélt helyre, pedig sosem jártam ott, ebben a harminc évemben. Egy szerelmes fiú követett Jampurba, de nem akartam a felesége lenni. Nekem Sz. a román szeretőm. Sári: Miklós Marcell a mindenem. Luca: Nekem semmi sem, és ami is, csak félig. Derékba törik meg keresztbe esik. Juliska: Nekem sem. De Miklós Marcell? - az igen!

Amikor leereszkedünk a vadul mély pincébe, létrát és lengő kötelet szorítok egyszerre, a fejemen mászik át a Bárdos Petra, de nehézségei vannak vele. Egyszer csak elengedem az izzadt szorítást, és tényleg lendül a kötél: találkozom a tér fantasztikus mélységével és elmozdulásával. Mozduláskor pár könyvvel a plafonon és a szürke fallal. Ide egy hihetetlen kameramozgást kérek. Nem kell, ezúttal - valószínűtlen bár, de - én haladok, meg a dolgok. Kelemen Évivel érkezünk a földalatti fodrászatba, én még beleköphetek a menekültek földalatti mosdókagylójába, amíg ő az olló alá ül. Inkább talán jöjjünk vissza később. (Itt csak kövér férfiak vannak ollóval, és nagyon határozottak.)

Ebben sajnos nincsen semmi, a Karácsonnyal kapcsolatos.