Amikor leereszkedünk a vadul mély pincébe, létrát és lengő kötelet szorítok egyszerre, a fejemen mászik át a Bárdos Petra, de nehézségei vannak vele. Egyszer csak elengedem az izzadt szorítást, és tényleg lendül a kötél: találkozom a tér fantasztikus mélységével és elmozdulásával. Mozduláskor pár könyvvel a plafonon és a szürke fallal. Ide egy hihetetlen kameramozgást kérek. Nem kell, ezúttal - valószínűtlen bár, de - én haladok, meg a dolgok. Kelemen Évivel érkezünk a földalatti fodrászatba, én még beleköphetek a menekültek földalatti mosdókagylójába, amíg ő az olló alá ül. Inkább talán jöjjünk vissza később. (Itt csak kövér férfiak vannak ollóval, és nagyon határozottak.)

Ebben sajnos nincsen semmi, a Karácsonnyal kapcsolatos.