ágy új, nincs baj

Mivel a szerettei nem ébrednek időben, M. fogja a táskáját és begyalogol egymaga a Klinikára. Betegfelvétel nyolckor van, napját a kispadon tölti, hálóingben és papucsban akklimatizálódik. Majd délután mellé ülök a kispadra, és együtt várunk, kiverjük Szürke Mancs kezéből a vodkát. Elgáncsoljuk a sztómás nővért, akkor egy kis figyelmet kapunk. Az ebédből megeszi a köménylevest (mit evett ma), késődélután helyet cserélünk.  A Sztojanov család siratóénekkel kíséri magát a folyosón. Középen a beteg Sztojanov, akinek orrmánya van csőből, két oldalt  lógó orrú családtagok fogják az infúziót, mögötte a férfiklán. Hangos tőlük a folyosó és senki nem mer szólni. A kanyarban elhal a zengő család hangja, a keserűsót már itatják M.-mel. Egy porzó kukát húznak el előtte, fúrják a falat. A nővérek piros zoknit viselnek, és lehet, hogy mégis inkább hazaküldik koplalni. Az ágyakat nézve napos a szoba. Minden ágy között egy méter van, szép finoman le lehet fordulni róla. De a lefelé irányuló mozgásokkal vigyázzunk, a kóláját is mindig inkább állítom, mint fektetem a hűtőben, a tej az más, azt nem szereti.

Most jött be a szobámba, hazaküldték. Másodszor is, zavart a padon, hogy ölelné keblére a magyar egészségügyet.