Velő János

Nehogy azt higgyük, hogy a vulgaritás újkeletű. Forró(!) István (#namedropping!), aki egyébként erősen jobboldali érzelmű történelem tanár volt, egy alkalommal helyettesített csak nálunk, de akkor a Székely himnusz mellett azt is megtanultuk, hogy az ókori Róma bordélyai sem voltak különbek, mint a mai iskolák: a Pompei romjai közül kiásott falakon olyan firkák voltak olvashatók, mint "Jól szopsz, kis vörös!".

A másik üzenet az ideggyenge, de irodalomhoz annál jobban értő magyar tanárnőnktől jött, aki az egyik órán ránk odított, hogy "Nincs olyan, hogy fejlődés! Aki azt hitte, hogy van, az most sürgősen számoljon le ezzel az illúzióval! Füzet kinyit, új oldal, írod: Nincs fejlődés. Mindenki otthon százszor, házi feldat." *

A középkor csak mindig más és más formában köszönt ránk.  

* "Nincsfejlőddés" ide vagy oda, ő persze tanárnak állt, de csak azért jött közénk, hogy bomlasszon, belülről rohassza szét a haladásba vetett hitünket és ezzel fejtse ki felelősségteljes pedagógusi munkáját.

Mai nyertesünk Zeller Tibor.

És ha már Miniszter, akkor Fegyenc Mónika.

Várj, Miniszter(!), ne csukd be az ajtót, még hadd menjen be rajta ő is! - mondta a fiatal anyuka a gofrit majszoló kisfiának. Kovács Miniszter. Szabó Miniszter. Kerekes Miniszter. Ízlelgetem.

Hihetetlen, de Dr. Vad pedig a Vadegészségügyi Tanszéken rendel, ráadásul mindenre hajlandó a nyuszi megmentéséért.

Vitális Etelka, ügyintéző a 2. kerületi önkormányzatnál.

(N.P.)

Bementem búcsúzóul az utalványaimért, és megkaptam a borítékot, ami Fűrész Mária nevére volt kiállítva. Megkérdeztem, hogy ezt minek köszönhetem, a személyzetis pedig méltatlankodott, mert azt hitte, a munkáját becsméreltem: nem várható el, hogy mindenki a saját nevére szóló borítékot kapjon, ha már egyszer kilépett! Nem - helyeseltem -, az nem várható el, de akkor mindenki egységesen Fűrész Máriásat kap?

Egy fővárosi iskola igazgatója, akinek lepecsételt, aláírt, bescannelt dokumentumban küldtük el szándéknyilatkozatunkat, brumika névvel ellátott címről küldte el jóváhagyó válaszát.

Tévedtem. Megdőlt a rekord: ma az igazgató asszony Szopó Attilánét ajánlotta a figyelmünkbe, amivel még nem is lett volna olyan nagy baj, talán meg tudtam volna győzni magam, hogy akusztikai baleset áldozata lettem, talán sikerült volna elhessegetni a kísértést, ha rögtön jön a következő mondat, és ha a kotnyeles gyakornok nem kérdez vissza ártatlan arccal, hogy "Elnézést, milyen Attiláné?", mire az Igazgatónő hidegvérrel és jól artikuláltan megismétli, hogy Szopó - amire nálam elszabadult a pokol.

Nem véletlenül nem dolgozom olyan munkakörben, ami diplomáciai készségeket igényel.

El nem tudtam képzelni, mi jöhet még az Irha Melinda után, de ez jött:

"Iskolánk pszichológusa: Görcsös Tamás".