Tévedtem. Megdőlt a rekord: ma az igazgató asszony Szopó Attilánét ajánlotta a figyelmünkbe, amivel még nem is lett volna olyan nagy baj, talán meg tudtam volna győzni magam, hogy akusztikai baleset áldozata lettem, talán sikerült volna elhessegetni a kísértést, ha rögtön jön a következő mondat, és ha a kotnyeles gyakornok nem kérdez vissza ártatlan arccal, hogy "Elnézést, milyen Attiláné?", mire az Igazgatónő hidegvérrel és jól artikuláltan megismétli, hogy Szopó - amire nálam elszabadult a pokol.

Nem véletlenül nem dolgozom olyan munkakörben, ami diplomáciai készségeket igényel.