Még aznap este talált magáról egy kis fényképet, amely a charnyi általános iskolában készült róla, és sírva fakadt. A kisfiú a padjában ült, és nyitott könyvet tartott a kezében. Mosolyogva nézett a fényképezőgép lencséjébe, ragyogóan boldog és bátor tekintettel, és az volt a legérthetetlenebb az egészben, hogy ez a kisfiú ő maga volt. Ez a kisfiú megcsinálta a feladatait, és bizakodó komolyságal tanulta meg a leckéjét. Kilépett a világba, felfedezte a világot, és a világ nem keltett félelmet benne. Kész volt arra, hogy elfoglalja a helyét az emberek társadalmában. Ez mind benne volt a kisfiú tekintetében. Állógalléros inget viselt.