1996-97

Az első szülői felügyelet nélkül töltött szilveszter. Vérre menő küzdelem folyik az elengedésért. Tavaly még azért kellett harcolnom, hogy elmehessek korcsolyázni, most azért, hogy ne otthon ünnepeljem a szilvesztert: higgyétek el, nem fognak megölni, megrontani, droggal kínálni, ott lesz az Anna meg az Eszter, vigyáznak rám és a végén hazakísérnek.

Anna és Eszter halálra isszák magukat, Esztert én támogatom, Anna világhatalomra tör. 

Életem első korty alkoholos itala: egy korty fehérbor, sajnos nem ízlik, nem kérek többet, annál inkább örülök, hogy a többiek szeretik. Főleg annak örülök, hogy Viktor szereti. Sőt, Viktor engem is imád.

Első csók. Viktor időnként pihenteti a nyelvét, meg kell néznem, ilyenkor mit csinál. A nagy szerelmi kábulatban áthajolok a térde fölött, és látom, a pihenő időszakokat Anna szájában tölti. Semmi baj, már most szeretem az eseteket. Miután pár hónappal korábban elvitte az iskola legszebb fiúját (P.Z., azóta csöves, a Ferenciek tere és a Blaha között él), egyébként is az a világ rendje, hogy minden az Annáé lesz.

1995-96

Megcsaltak. Egy utcával arrébb, Döciéknél konkurens szilveszter. A döntés, hogy hova, morális kérdés: Matyi, Emília és Vera Dönciékhez megy, a hűségesek: Kristóf, Myska, Eszter, Ági, Laura, Gabó és kis Matyi, hozzám.

Clawfinger: "When I grow up...". Szóval ez a hardcore. Virsli. Azt hiszem, megint koccintunk a nagyszülőkkel, akik idén magukra rántották a karácsonyfát (mindketten). Pánik a Papa miatt, reszketve figyelem, mennyit eszik, rettegek, hogy baja lesz. Mindenki más nyugodt és nem is lesz semmi baja, valószínűleg nem is evett  sokat.

Se konfetti, se szerpentin, se szexuális élmény. Megint hajnalig fennmaradunk, de idén ezt nem eufória, hanem depresszió követi. Este Picasso kalandjai és egy tábla csokoládé a tévé előtt. A tévé, a szülők, a regresszió sokmindent megold.

Folytatás következik.

1994-95

Az első igazi házibuli a világtörténelemben, és én rendeztem! Még hónapokig ebből élünk az iskolában, kézfogások, együtt fekvések és az első ébren töltött teljes éjszaka. Vera és Szabolcs csókolóznak a vécében, nem tudjuk, csak sejtjük, tiszta pornó az egész. Azt hiszem, üvegezünk is, de lehet, hogy ez már égő. A szekrény oldalára kiírjuk krétával, hogy

BUÉK '94-'95

és  mindenhol szerpentint futtatunk, a szekrényre is ráragasztjuk celluxszal, és ezt kb. 1999 és 2000 között távolítjuk el. Már nem érdekel a petárda, és hajnalban lemegyünk sétálni, ettől hirtelen elérhetővé válik minden. Ha hajnalban is lehet az utcán sétálni, akkor nem kisebb dolgok válnak lehetségessé, mint a világ meghódítása. Ez foglalkoztat minket.

1993-94

Lauránál tévézünk, jobbnál jobb szilveszteri műsorok vannak a tv1-en és a tv2-n illetve van már talán MTV is náluk, azon zene megy. De mi azért maradunk Gálvölgyinél meg az Antal Imrénél. Az Antal Imre hasonlít az apai nagyapámra (a múltkor például láttam a Szépleányokban, amint a kulisszák mögött idegeskedett és a civil tekintete olyan volt, mint a nagypapának, olyan elégedetlen és hisztérikus). Eszünk csokoládés perecet és fennmaradunk hajnali négyig, amivel megdöntünk minden addigi rekordot.

1992-93

Ottalszom. A panelház ablakából kidobunk egy csillagszórót a hóba és eszembe jut, amit a liftben mondtak egy éve, hogy "a barátnőmnek például a kapucnijába dobtak egy petárdát" és hogy pár év múlva mi fogjuk ugyanezt csinálni. De a csillgszóró nem petárda. És nem félek, mert a hólepte Kaszásdűlőn nincs petárdaeső.

1991-92

Éppen a Cilike mátkaságát szorongottam, a Tanács körútról jöttünk át a Felszabadulás térre (akkor már egy éve Károly körútról a Ferenciek terére). Sokkot kaptam a petárdák durrogásától, egy metrókocsi belsejében keresztbe kinyújtott rágógumitól és a füstölő padlótól. Egészen ki voltam zsigerelve, mire hazaértünk, odakint az apokalipszist éltem át, sötétség, fülsiketítő zajok, füst, köd és átláthatatlan emberáram, ez az egyetlen megálló is beláthatatlan volt, Mamika kabátjába burkolózva zokogtam. A liftben felfelé egy idegen vígasztalni próbált: az ő barátnőjének például petárdát dobtak a kapucnijába. Egyébként is, meglátom, pár év múlva majd én fogom ugyanezt csinálni.