Annyira unom az életem izgalmas fordulatait, hogy nincs érkezésem a drámai tálalásra sem.

Margaret Thatcher is ott volt ma a fitnessben, mellettem emelte a súlyokat. Messziről volt benne valami puha, uszkárszerű, mint sok nyugdíjas nőben: világos melegtítőt viselt, a haja ápolt, fehér, bongyor felhőt képez a feje körül. De közelebbről észrevenni, hogy szúrós szemekkel néz. Hogy az uszkárfelhő egy vasladyt takar. Lehet, hogy csak a nőkkel kemény, a fiatal, izmos személyi edzőkkel kedves, nekik tetszeni akar. Épp megbeszélik az edzésprogramot. Margaret, ma tíz kör az evezőpadon, 50 perc spinning, utána bevezetheted a reformjaidat.

Többször kívántam már, hogy rossz idő legyen, ahol az ember van, aki ártott nekem.

Az összes életmódváltó Facebook-csoport boldog, életmódváltásban gazdag új évet kívánt már nekem. Az emberek képesek olyan kollektív üzeneteket megfogalmazni, mint egy szerény képességű, de jóindulatú gép. Jókívánságainkat a digitalizáció tovább sorvasztotta, és sajnos még több emberhez jutnak el.

Sajnos szombaton beleesett egy szem árpa az ebédembe, azóta egy másik dimenzióban vagyok, és hamarosan kell csinálnom egy tisztítókúrát.

A Vágy kártyát húztam. Erőteljesen női kártya. N.P. azt mondta, hozzuk ki ezt a kis angolkóros gyereket a pincéből, aki én vagyok, vigyük ki a fényre és lassanként etessük bébipapival, amíg meg nem erősödik.

A modorosságig menően udvarias levelezésbe kezdtünk Lászlóval egy Marketplace-en kínált lámpával kapcsolatban. Kedves László, Önnek is, és remélem, mielőbb, továbbá maradok tisztelettel és köszönöm szíves együttműködését, bár mindenkivel ilyen könnyű lenne minden, ami lámpával kapcsolatos!

Kihasználva a békét elkezdődött a háború.

Sziasztok, köszönt titeket a Félkegyelműség!

[Kék egyenlőség]

Itt a költő, akit az ember bőre alá ültetnek.

[Itt a töltő]

Nagybátyám volt a művész, de apám is megérte a pénzét.

A kortárs ismerőseim nem néznek ki rosszul, nem mutatják az öregedés látványos jeleit. Inkább csak túl régóta nézzük egymást, ez idézi fel, hogy van korunk.

Az Ikea egyik ágyán megtörten ül egy tányérsapkás irodalmár, az irodalom összes neheze, a rosszul sikerült rendszerváltás nyomja a vállát. És beleroskadt a modernségbe is, hogy itt mindenkit tegeznek (már nem), és minden fenyőből van (már nem), és sokan zsonganak babakocsival. De azóta sok új, buta baba is született, mióta az Ikea bejött Magyarországra. A tányérsapkás irodalmár figyeli a hálóbútorok lapályát, a bemutatóteret, a rugós matracról.az elmúló életet.

Megnyitom az endokrinológia rendelés oldalát, ahol egy híres, de púpos szakember néz farkasszemet velem. Nem kéne ennek az endokrinológusnak ortopédhez menni? A kardiológusra is ráférne egy jó fogászati kezelés, illetve ezt a gasztroenterológust is elküldeném bőrgyógyászhoz, nem beszélve a neurológus inzulinrezisztenciájáról, amit apróbb jelekből azonnal kiolvasok a .jpg-ből.