Túlságosan komolyan veszed a mellékösvényeidet.
Papa a szokásos, hedonista, de minden intellektuális kihívásra felkészült, római pozícióban elhever, valahol előtte, vagy alatta egy láthatatlan könyv. Rágyújt, én zsigerileg féltem, de nagyon természetes ez a cselekvés. Minden más a halált juttatná eszembe, de a dohányzás az életet. De nem veszélyes ez? - kérdezem. És érzem is, hogy egy hajszálon függ az életünk. Hálásan lélegzünk együtt az ajándékkal, hogy visszakaptuk őt - itt minden normális ebmber arra gondol, hogy mostantól óvatosnak kell lenni. Törékeny az élet. Vigyázni kell, hiszen nemrég gyógyultál ki a tüdőrákból. Mikor is? Tényleg, mikor gyógyult meg a Papa? Áprilisban?
álmok a nyíló és záródó világból
A nem elöregedőben lévő társadalmakban meg folyamatosan üvölt egy csecsemő. Nálunk csak az öregek jajveszékelnek.
Bottal verni az Istent
Amikor kiderül valaminek a természete - és megértem a természetét -, akkor elkezdem újult erővel nyüstölni és zaklatni és ki akarom préselni belőle azt, amire szükségem van, ami ellentmond a dolog világosan megértett természetének.
Érdekes, hogy még a kortárs buddhista tanításban is ott van az autó, a gyerek és a család referenciának. Tényleg földönkívülinek érzem magam.
De inetrnetem van!
Pistike, tudod, mi az a koton a radiátoron? - Mi az a radiátor?
Ben: Éppen ráélveztem Mónika mellére, amikor felkaptam a fejem, hallom, hogy egy tűzoltózenekar erejével megszólal mögöttünk egy live, ilyet se lőttem még, gyerekek, általában a szex-partikon dj van, szól a zene, de azért olyan, ami nem követel túl sok figyelmet, na de ez - hitetlenkedve csóválja a fejét, nevet -, ez nagyon bizarr élmény volt.
Zenekar!