Papa a szokásos, hedonista, de minden intellektuális kihívásra felkészült, római pozícióban elhever, valahol előtte, vagy alatta egy láthatatlan könyv. Rágyújt, én zsigerileg féltem, de nagyon természetes ez a cselekvés. Minden más a halált juttatná eszembe, de a dohányzás az életet. De nem veszélyes ez? - kérdezem. És érzem is, hogy egy hajszálon függ az életünk. Hálásan lélegzünk együtt az ajándékkal, hogy visszakaptuk őt - itt minden normális ebmber arra gondol, hogy mostantól óvatosnak kell lenni. Törékeny az élet. Vigyázni kell, hiszen nemrég gyógyultál ki a tüdőrákból. Mikor is? Tényleg, mikor gyógyult meg a Papa? Áprilisban?