Újra mindent lemondok. Ilyen már húsz éve nem volt.

Kutyával aludtam, és azt álmodtam, hogy nem tudtam vigyázni egy (másik) kutyára. (Ez bolyhosabb volt, esendőbb, mint amelyik tényleg kitúrt az ágyból és aki miatt ilyen bizonytalan álmaim voltak.) Ellopták tőlem a kutyát. De más dolgok is csúsztak ki a kezeim közül, mindig minden elszökött tőlem. Lesben álltam az utcákon: hogy tudom mindezt visszarabolni? Végtelenül megbízhatatlannak, átmeneti felügyeletre is méltatlannak éreztem magam. Birtoklás nincsen egyébként sem, de átmeneti felügyelet még lenne. Amíg lehet vigyázni valakire, amíg meg nem szökik, el nem veszik, meg nem hal. Micsoda ajándék lenne egyszer, ha valami itt maradna, ezt kérem a 38. születésnapomra.

"A performanszok dramaturgiája minden alkalommal Pygmalion és Galathea szerelmi történetének átiratát követi: a nézők előtt játszódik le a „legoptimistább mítosz” El Kazovszkij-féle átértelmezése, melynek végén a művész által alkotott szobor rövid feléledését követően ledől a piedesztálról, és megsemmisül. Pygmalion pedig [...] egyedül marad." 

Most magamra tetováltathatnám, hogy "belső fény", de inkább megyek és Edit segítségével megkeresem.

"Belül azonban egész máshogy nézett ki a dolog, ott nagyon vad volt minden."

Soha még olyan beszélgetésben nem vettem részt, ahol ennyiszer hangzott el a "reasonable", "responsible", "doing the right thing". Érdemes németekkel kezdeni, kitanulom a józanságot. Ráadásul, amikor legközelebb összetörnek, már németül fogom ugyanezeket a szavakat használni.

Bátornak kell lennem: el kell aludnom.

Csak kényszeredetten érzem magamban a női minőséget. Hogy lesz ebből gyerek?

Egy hermafroditának előbb lesz gyereke.

Erre az érzésre a nyugati társadalmakban biztosan van már néhány fizetős app.

Már úton vagyok, hogy arra is rájöjjek, mi hat jól.

Tudom, mi hat rosszul az emberekre.

Nincsenek ellenségeim, de lennének módszereim. 

Minden ellenségemnek végtelen sok szabadidőt fogok kívánni.

Felkészülés, takarítás.

Az összes munka érdemi része a takarítás.