Kutyával aludtam, és azt álmodtam, hogy nem tudtam vigyázni egy (másik) kutyára. (Ez bolyhosabb volt, esendőbb, mint amelyik tényleg kitúrt az ágyból és aki miatt ilyen bizonytalan álmaim voltak.) Ellopták tőlem a kutyát. De más dolgok is csúsztak ki a kezeim közül, mindig minden elszökött tőlem. Lesben álltam az utcákon: hogy tudom mindezt visszarabolni? Végtelenül megbízhatatlannak, átmeneti felügyeletre is méltatlannak éreztem magam. Birtoklás nincsen egyébként sem, de átmeneti felügyelet még lenne. Amíg lehet vigyázni valakire, amíg meg nem szökik, el nem veszik, meg nem hal. Micsoda ajándék lenne egyszer, ha valami itt maradna, ezt kérem a 38. születésnapomra.