"A performanszok dramaturgiája minden alkalommal Pygmalion és Galathea szerelmi történetének átiratát követi: a nézők előtt játszódik le a „legoptimistább mítosz” El Kazovszkij-féle átértelmezése, melynek végén a művész által alkotott szobor rövid feléledését követően ledől a piedesztálról, és megsemmisül. Pygmalion pedig [...] egyedül marad."