"A performanszok dramaturgiája minden alkalommal Pygmalion és Galathea szerelmi történetének átiratát követi: a nézők előtt játszódik le a „legoptimistább mítosz” El Kazovszkij-féle átértelmezése, melynek végén a művész által alkotott szobor rövid feléledését követően ledől a piedesztálról, és megsemmisül. Pygmalion pedig [...] egyedül marad."
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal