Magányos, kóbor szellem az ötödik kerületben, apám, hogy minden utcán szembe jön, bevásárlás után, villanykörtével büszkén és egy padlizsánnal, aláássa a családi mélylogisztikát. Apám a honoráriumtól  boldog, egy padlizsán erejéig, átfut az arcokon, megáll az idő, a jutalmat azért kapta, mert ismeri, ha magát is meg nem is, 56 éve a padlizsánt eszi.

Dinamikusan építek, ahogy rombolok, ha kicsusszan a kezemből a gyorsan szerzett tál, a porcelán ripityára törik, a többi a földön elterül, a drága padlizsán, ne búsulj, honorált, drága apám.

Anyám: És merre van a sugárzónő?

Leövey doktor: A lánya, az a sugárzó nő.

 

Kösz.

Kovács Judit issza anyám narancslevét.

Add tovább - page 23 játék

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

"Ursula értékes öröksége, kockázatos és kétségbeesett lepárlási műveletek után, a hét bolygófémmel összeötvözve, hermetikus higannyal meg ciprusi vitriollal maratva, majd retekolaj híján disznózsírban újra megsütve, elszenesedett, töpörtyűvé zsugorodott, és nem lehetett az üst aljáról levakarni."

Száz év magány

Ma már külön dobozt kell a mozgásnak vásárolni, ettől olyan természetes.

Amikor lehúzza a vállam a péntek is, a szombat, nem akasztok rá még egy táskát, tele Beszélőkkel. A tapintat bársonyhercegnői lejtettek el mellettem, nagy, csukott szemekkel, szépen, kereken. Vigye el a könyvedet az indolenciafutár, kicsi baronesz.

Nem keréken gurulok, nem a fénnyel repülök. Neked a cipelés nem elég konkrét? Csak az általad kijelölt idősávban létezem. Nem elég konkrét, hogy egyébként is van mit, vécépapírt meg masnit, te azt akarod hallani, hogy egy orrszarvú állt meg előttem. Tessék, egy orrszarvú állt meg előttem az úton, s mert még mindig ott áll, nem jutok át hozzád, nem fogok cipelni neked, se sokat, se keveset.

Édesanyám gyönge, vékony hétvégébe vezető ösvénye szőlővel kimagozva, hét fejjel kikövezve. Kétbanános éjszakába mélyen belevájva, tudással-nemtudással lett a lét övezve, levágom mind a hét fejét. Szőlőszemű sárkányunkkal hadakozni új, az enyém úgy megszoktam, a fürdőszobáig ha jutottam, eddig nekem volt csak kikövezve, szőlőmaggal felhintve a gyönge, vékony út.

Kettőig fogja kérdezni, mi legyen a csirkéből, kettőkor aztán, a Corvin mozi felé, megcsinálom kézen járva, bukfencezve a csirkét. Kiül a homlokomra a veríték - szeretettől vezetett háztartásunkat csirkemozaikból, üres hűtőből és bevásárlókényszerből összerakjuk ma is. Elmulasztott feladatból, vodkába ölt jóságból, humorból meg vallomásból, leégetett csirkéből meg leértékelt fogpasztából.

 

 

 

Az eltűnt felvágott története

Ja, hogy hozott, csak megette.

Én értem, hogy nem te járod át a változást a tudatban, a sajátod se győzöd, a szexuális forradalmad, hogy minden a feje tetejére állt a körúton, de végre jól. (Az én szexuális forradalmam, ami ahogy zajlott: teoretikusan, elektronikus úton, más szavakkal, ezt is elemeltük, máshol zajlott, most sokáig nem lesz fókuszban.)

Vasárnap. Ki járja át a változást a tudatban? Földbe néző napraforgóföldek mellett utaztam. A legnagyobb agresszió, amit gyakorolok, hogy azt mondom itt és most: te hanyadik eszter, buta vagy sajnos. Ha okos lennél, sokat segíthetnél.

Régen sajtok között énekeltünk, most kolbászvégek között, penészes lekvártól övezve, szivaccsal és törlőronggyal. Az üres hűtő himnuszának egy sora csengett a fülemben, amikor megkocogtattam apám hátát: ha mindent elmosogattunk, ne felejtsd el betenni a hűtőbe az elméletet. Nem is olyan rég még sajtok között táncoltunk, most kolbászvégek között. Nem is olyan rég még sajtok között éltünk, és most kolbászvégek. Nem is olyan rég még nem volt olyan régen, most meg kolbászvégek penészes meglepetése a sajttól üres hűtő vezeklése. A hűtő mindenek fölött reprezentatív, koppan a rácson a kolbászvég. Még egy gramm hideg zsír, és a fotóm lecsúszik a lap aljára.

új, Text-módra, de önképre, rögtön a másodikra

exhib #2 (meleg színekkel, ki hiszi el nekem)

Láttam én egy várost, minden le volt rombolva. A városnak létra volt támasztva. A létra körül félszemű legyek,  jött valaki óriás légycsapóval, könnyes szemmel odabaszott, most esnek le a legyek. A légyeső emlékeztet a tíz csapás egyikére.

Ez a kastély nem az én kastélyom többé, minden sarokból lőnek.

Annyi mindent gondoltam, de csak ezt írtam.

Ne gyere be bármikor, sírok és hazudok, aztán fehér függönyt húzok a sűrű szöveg elé, játékokkal játszom előtte: kutyával, labdával, építőkockával. Ezeket mindenhová magammal viszem.