Mi más lenne, mint a belső béke jele, hogy nem esem pánikba a rémálmaimtól?
Kezdődik a szezon, amiben lámpákat, laptopokat, túlhevült töltőket, mások kávéit, teáit és leveseit, és különböző emberek kezét dédelgetem, vagy a saját nyakamon tartom a tenyerem, hogy melegséghez jussak.
Nézd, milyen hideg! Nem érzed? Ezt nem hagyhatjuk. Köszönöm.
A Fidesz-szavazók a Kádár-korszakot sírják vissza. Mi szégyenlősek vagyunk, nem nosztalgiázunk. Grúziába járunk, úgy szublimálunk.
A tévében meg a rádióban meg az interneten mindig arról beszélnek, hogy minden milyen rossz hatással van ránk, meg hogy mit kéne tenni. Állandóan hatás alatt vagyunk, ráadásul már régen is mindenki valamilyen hatás alatt volt. Mintha mindenki szeretne kikerülni a hatás alól, és megszerezni az isteni hatalmat és önállóságot.
Kellemetlen érzés felhúzni az óvszert a kígyóuborka végére. Ez a legkicsinyesebb konyhai eszköz. Ennél még az is jobb, ha kiszárad.
félre
"Számára a depresszió annak a patológiás megjelenési formája, hogy a késő modern ember önmagává válása kudarcba fulladt. A depresszió kiváltó oka ellenben a széttöredezett és atomizálódó társadalmi életre jellemző fölerősödött kötődéshiány is lehet. A depresszió ezen aspektusára Ehrenberg nem fordít figyelmet. Elsiklik a teljesítményelvű társadalommal velejáró szisztematikus erőszak felett is, ami lelki összeomláshoz vezet. Nemcsak az önmagunkra hagyatkozás imperatívusza, hanem a teljesítménykényszer is kiváltója lehet a kifáradásos depressziónak. Innen nézve a burnout-szindróma kevésbé a megfáradt egó jele, min tinkább valamely felperzselt lélek kifejeződése. Ehrenberg értelmezésében a depresszió ott bukkan fel, ahol a fegyelmező társadalom parancsai és tiltásai egyéni felelősségvállalássá és javaslattétellé szelídülnek."