Régen sajtok között énekeltünk, most kolbászvégek között, penészes lekvártól övezve, szivaccsal és törlőronggyal. Az üres hűtő himnuszának egy sora csengett a fülemben, amikor megkocogtattam apám hátát: ha mindent elmosogattunk, ne felejtsd el betenni a hűtőbe az elméletet. Nem is olyan rég még sajtok között táncoltunk, most kolbászvégek között. Nem is olyan rég még sajtok között éltünk, és most kolbászvégek. Nem is olyan rég még nem volt olyan régen, most meg kolbászvégek penészes meglepetése a sajttól üres hűtő vezeklése. A hűtő mindenek fölött reprezentatív, koppan a rácson a kolbászvég. Még egy gramm hideg zsír, és a fotóm lecsúszik a lap aljára.