A sarokból kaparjuk ki a milánói szószt, és mindenki a saját allergiájáért perel. Térdre esve követeli, hogy
- Értsd már meg, én vagyok az, én vagyok, akinek a legnehezebb az életet elviselni!
Kiesik a szószék mögül a meggyőződéssel. Térden kúszik a meggyőződéssel, keresztbever mindenen. Kikaparja a sarokból a milánói szószt, koszos ez, de ízletes. A templomban sötét van, és a padok közt mindenkit eláraszt a részvétlenség, ahogy a saját rózsafüzérét morzsolja. Alapvetően mindig hárman vagyunk és a féltő nemértést gyakoroljuk. Bár tudtad volna! Neked a legrosszabb, mert nem tudod még, a te allergiád felelős az én allergiámért. A koncentrációs tábor, a kiirtott felmenők, a hazatérők, a semmiről nem beszélők, az öngyilkosok, a betegek, a korán véget érők. Ti hadseregnyi, háborús feldolgozatlanok, mind allergiát okoztok.