Rég láttam ilyen konstruktív alkoholistát, komolyan.

A reményteleneknek is kell a mámor.

A tisztaságmániásoknak is kell a mámor.

A hipochondereknek is kell a mámor.

Már várom, mikor indul hódító útjára a bio-mobil (amit majd senki nem engedhet meg magának).

Persze ebből az első év le lett harakirizve. Régi idők, szép problémák, gyorsan eljáró kezek.

Ha tudtam volna, hogy

- minden év megismételhetetlen

- minden hiba megismételhető

- ilyen közel a halál,

tartózkodom a teátrális gesztusoktól és jobban odafigyelek.

Tízéves a blog.

Utazunk, tele a lelkem mocskos ipari tájakkal.

"A falon egy nyíl az utca másik oldalán lévő fotográfus felé mutatott, ahol húsz percen belül bárki megkaphatta önmaga szánalmas képmását: hat darab azonos fizimiskát."

"A csillagoknál vidámabban és elevenebben ragyogtak egy fekete háztetőn az egymás után előugró tűzfényű betűk, felsorakoztak, majd egyszerre vesztek bele a sötétbe. "Ez... tényleg... lehetséges" - mondták a betűk szaggatott neonsuttogással, majd az éj egyetlen bársonysuhintással elsöpörte őket. Aztán újra lopakodni kezdtek az égen: "Ez ... tényleg..."

"Dús, sötét szemöldökét, amely Klarát két drága szőrmedarabkára emlékeztette, hol összehúzta, hol visszaengedte, sima homlokán lágy redők vonultak át."

globális büntetés az önfeledt életért

Szédülés-konferencia és epilepszia kongresszus - imádom az aktuális témát!

Negyed óra vezeklés a Fekete Kutyában.

Berlin alapvetően afterre van berendezkedve: éjszakán át elnyúló közlekedés, hosszú sorok, fél 4-es kezdés, reggel hatos felemelkedés, nagy ablakok - így 11 és dél között pont kényelmesen meg tudjuk nézni a napfelkeltét.