"A csillagoknál vidámabban és elevenebben ragyogtak egy fekete háztetőn az egymás után előugró tűzfényű betűk, felsorakoztak, majd egyszerre vesztek bele a sötétbe. "Ez... tényleg... lehetséges" - mondták a betűk szaggatott neonsuttogással, majd az éj egyetlen bársonysuhintással elsöpörte őket. Aztán újra lopakodni kezdtek az égen: "Ez ... tényleg..."