Valaki megírta már a gluténérzékenység történetét?

Ez a hidegség olyan közel áll hozzám! Ez a hidegség melegséggel tölti el a lelkem!

"1942. március 15-én a Történelmi Emlékbizottság háborúellenes tüntetést kezdeményezett Budapesten, a Petőfi-szobor előtt, ezen Radnóti is jelen volt."

Bűnös önkénynek érezném a temetőbe nem járás több évtizedes, szakrális hagyományának megtörését. De hű maradtam a családi értékekhez, nem mentem ki ma sem.

"Basingstoke, a végbélsebészet Mekkája"

Az istenhit feltétlenül értelemtulajdonítással kell, hogy járjon? Teológus nem vagyok, inkább vitára alkalmatlan lelkiszegény. Hiszek egy Istenben, hiszek a szent értelmetlenségben. A freskók idegenséggel töltenek el, a zene megment. Elismerem, hogy ez egy másik lépték, néha pedig reménykedem egy kis személyes irgalomban. 

Ragaszkodom valamihez, önfejű, makacs vagyok. Nem ragaszkodom, megalkuvó vagyok. Másnál látom, azt mondom, rugalmas.

Máma már nem hasad tovább.

Alázat és neurózis.

Kaptam szóróanyagot postán: ingyenes lakossági hallásszűrés. Majd nem sokkal később még egyet: "mondom ingyenes lakossági hallásszűrés". Jól van, nem vagyok süket.

Gondoltam, H. Á., akitől a kezdetektől fogva B. Á. néven futó email címről kapok leveleket, ezt a nevet a régóta napirenden lévő névváltoztatás előfutárának szánta, mintegy ismerkedve, barátkozva az új identitással. Múltkor azonban a szemem láttára egy eddig ismeretlen postafiókot nyitott meg, amely szintén nem a saját nevét viselte, és még csak nem is a kreált, de számomra már jól megszokott B. Á.-t, hanem egy harmadikat: K. Á. Más ennyi idősen a születendő gyermeke nevén morfondírozik. Már várom, mikor kapom rajta, hogy egy harmadik címről H. Amaryllis néven levelez - semmin sem lepődöm meg, amióta tudomásomra jutott korábbi barátom leánykori neve.

Korábban, amikor fogmosás közben számoltam (40 bal oldalt lent, 40 jobb oldalt lent, 40 bal oldalt fent, 40 jobb oldalt fent - bár fent mindig kevesebb lett, gondolom, az alátámasztás hiánya miatt -, 35 a belső éleken elöl fent és lent, 25 a külső éleken bal és jobb oldalt, persze körkörösen, nehogy lemasszírozzam a fogínyt), volt egy olyan érzésem, hogy kényszeres vagyok. Amikor nemrégiben kiderült számomra, hogy minden jógagyakorlat, relaxáció és önszugessztió kényszeres-számolás alapú, megnyugodtam: ezek szerint nem volt túlzás. Szóval csak megéreztem a világ vánszorgását és ösztönös fegyelmet gyakoroltam, amikor az életet számon tartottam és csoportosítottam. Semmi önfeledt hadonászás a fogkefével.

(Ez a rész nem a rozsdásodásról fog szólni.) Az anyagok divatja mindent letarol: az, hogy valami elég kortárs-e, azon múlik, hogy milyen anyagból készül. Az anyagokról lehet felismerni az évtizedeket, és az évtizedek segítenek eljutni az anyagokhoz. Az anyagokat egyszer kitalálják, azután nincs több eredeti, feltűnő gondolat, csak törvényszerű anyaghasználat, amíg az anyagnemzedék ki nem fúj. 

Ugyanez a hangzásnemzedékkel, szintaxissal, témával és kompozícióval - a teljesség igénye nélkül. Valamilyen anyag hirtelen nagyon fontos lesz, megmagyarázhatatlanul előtérbe kerül, konszenzuális libidó tárgyává válik, és ami tartalmazza és kifejti ezt az anyagot, óhatatlanul sikeres lesz.

Annyira hangos volt. Nehéz megszokni, hogy nincs itt. Nem pont az őrület zaja hiányzik - a humor meg a jámbor jóindulat a páros napokról. Egy igazi kereszténnyel kevesebb.

Anyám az egekbe tör. Nekem hiába mondja, hogy nem vallásos, a konyhában már a plafonig ér a kultúra, a szellem átvette uralmát a ház fölött, és az utolsó, pókhálós sáv a mozsarak és a száztíz éves kuglóf forma fölött is megtelt Freuddal, Klee-vel és lesende Frauennel.