Holnap egy új nap kezdődik, kevesebb levegővel, kevesebb szégyennel.
"A sezlon rugója vádlón rám mered. A felcsavart szőnyeg elveszett. Elhagyott harctér lett a féltett, új lakás."
Casting
Valahogy már a botrány kitörése idején, zsidó, libsi kurvaként (Pistának se lesz jó) sem ítéltem el elvárt mértékben az amorális, rasszista és szexista HÖK-ösök hidegvérű listázását. Ha őszinte akarok lenni, gusztustalan, de familiáris volt a lista látványa: ez a rendezői munka része, elemzői furor, tömör háttér- és sorselemzés, majd a következtetések levonása a "produkció" szempontjából, és teljhatalmú döntés. Lényegében egy ártalmatlannak tűnő Nescafé reklám is így készül.
A liberálisokkal csak jól járhatnak a konzervatívok: amíg a konzervatívoknak nem férnek bele a liberálisok, a liberálisok a konzervatívokkal is liberálisak.
Nagyon szomorú és szuperkoherens
A hagyatéki tárgyaláson minden redundáns volt: anyám leánykori neve az az anyám neve, anyám házassága az az apámmal való házasság, apám házassága az az anyámmal való házasság, apám lakóhelye (1949-2014) a mi lakóhelyünk, anyámnak nincs más gyereke, apámnak nincs más gyereke, engem úgy hívnak, ahogy az apámat, apám foglalkozása egy szóval elmondható, életműve két sorban összefoglalható (tömör). Anyámmal jó viszonyt ápolunk, a vagyonon(?) összeveszni nem fogunk. Sehol egy oldalág, egy haszonleső nagynéni, egy gyerek balkézről, vagy egy eldugott tanulmánykötet.
Radnóti tényleg azt hitte, hogy ha erkölcsösen vesz részt saját megtépázásában, akkor lesz az a felsőbb hatalom (jog, kultúra, irgalom), ami meg fogja menteni a haláltól?
Deklasszálódás egy sárga lakásban
Nem sokkal a szociológusos lelkiismeretfurdalás előtt mély benyomást tett rám egy másik, a megoldatlan lakásügyektől ihletett álom.
Egy sárga lakásban volt a családom maradéka (2 fő), sehol egy antik bútor vagy egy poros Meyers Konversations Lexikon sorozat, normális belmagasság és minden funkcionális. Semmi ismerős, semmi családi, csak sárga műanyag bútor meg egy Ikea-ágy, és a lakótelepi konyhában vidéki fiatalok metálos pólóban társalognak az én és a családom jövőjéről.
Tavaly még egy fogfehérítő reklám előtte-részébe keresett meg a német Star Boxx casting ügynökség, most meg a Fashion Model Contests 2014 fináléjába hívnak. Tényleg ennyit fejlődtem egy év alatt, vagy csak azt remélik, hogy nem nyitom ki a számat?
Akinek a profilképe és a cover fotója is a saját arcát ábrázolja, jó ember nem lehet.
Hacsak nem 18 éven aluli, vagy színész.
De a képarányra ők is odafigyelhetnének.
A hüledező pszichológus
Vajon csak a kedvemért csinálta, vagy tényleg baj van?
A tetőpont egyébként nem is ez volt, hanem a Rorschach-teszt IV. tábláján a kiterjesztett szárnyú denevér hártyája alatt meglátni a túrórudit. (A pacsizó medvebocsokat és a kiterített nagymacskát nem említem.) Van remény.
Mi lesz egy óra múlva? Vagy később.
Bárhova megyek, az élmény nem lesz elsőre felemelő: mindenhol emberek vannak kabátban.
Aztán elkezdődik valami általában.
De a kabátok miatt nehéz elindulni. Fantázia kell hozzá.