Ne haragudjatok, most lusta vagyok süteményezni, éppen dolgozom.

Nem is hívnám összeveszésnek, inkább csak közös csodálkozásnak afölött, hogy még mindig milyen rosszul jövünk ki.

Az ártalomcsökkentés a világ egyetlen működő stratégiája.

A Perfect Pussy-t hallgatva feltettem magamnak a kérdést: lehetek-e én még valaha ennyire dühös?

Amíg nyáron megölelhettem még álmomban, és egész élőnek tűnt, illetve azóta is sokszor visszajárt dohányozni, novemberben már bogármerevségben fordult le a székről, és úgy maradt. A halálnak vannak fokozatai. Azért remélem, még nem visszavonhatatlan.

"Két medve áll az Északi-sarkon, és térdig érö szélben fagylaltot kaszál." 

(Ünnepi hangulat, in: Bohóc oldalak)

Minden nap meg kell innom 5 dl Pávai Vajnát a magas jódtartalma miatt. A víz 1,5 literes kiszerelésben kapható, három naponként kell újat kinyitni és két pohárral meginni belőle. Van első, középső és harmadik nap. Megyek fel a lépcsőn, és tervezem az estét, milyen feladatok állnak előttem. Ma középső nap van, közepes mértékben kell megdönteni az üveget, hogy kifolyjon belőle a víz. Ez valamennyire fel is készít a holnapra, akkor ugyanis véglegesen ki lehet üríteni a palackot, össze lehet préselni és szelektíven kidobni. Holnapután pedig egy vadonatújat kinyitni. Ilyenkor erősen pezseg, a nyitáskor majdnem mindig melléfolyik. Viszont már számolhatok vele, hogy ezután újra középső nap lesz, az az egyszerű, az a kommentár nélküli, az az önfeledt nap, amikor nem kell egyáltalán az üvegre gondolni, csak a vízre. 

Visszatért a biedermeier énem: romok helyett zongorázó cukrászdákba vágyom, szubkultúraellenes fehér csipketerítőket és gesztenyeszívet szeretnék, egy kockázatmentes és romlatlan világot, ahol a cukor és a rák nem korrelál, de legalábbis még nem tudnak róla.

Ők a vesztesekről való beszéd nyertesei.

A nyugati orvoslás tulajdonképpen egy mágikus természetgyógyász irányzat: eredményei nehezen igazolhatók: segítségével vagy meggyógyulnak az emberek, vagy nem. És például vérből jósolnak, beleszúrnak az emberek vénájába, és onnan kicsapolják a vérüket egy üvegcsébe, azt aztán elküldik egy alkimista csoporthoz, akik a számmisztika segítségével kiköpik az eredményt; vallásosan elrendezett szám- és betűsorok formájában lyukacsos szélű, vékony papírra írják az emberek sorsát. Az emberek engedelmesen vagy türelmetlenül sorban állnak a jóslatokért.

Tulajdonképpen egy organikus életet élő ember volt, aki nem verte át a szervezetét és a környezetét különböző, a természetes romlást hátráltató módszerekkel és beavatkozásokkal. Tényleg úgy mentek a dolgok benne, olyan természetességgel épültek fel, aztán le, ahogy a természetben az el van rendelve.

Amikor úgy tűnik, elkelne egy férfi a háznál, mindig emlékeztetem magam az izraeli nőkre, na, ott nincsenek ilyen kis hercegnők, praktikusak és gyorsak a nők, nem érnek rá nyavalyogni, illetve nem beszélnek sokat az egyenjogúságról és nem csinálnak ügyet egy karácsonyfa lábának a megfaragásából.

Hülye vagyok vagy állhatatos? Életképtelen vagyok, vagy mély lelki életet élek? Lusta vagyok jól megoldani, vagy épp most oldom meg? Az anyám hibája, vagy az apám hibája? Véresre faragtam a kezem a karácsonyfaláb életlen késsel való maratoni reszetelése közben. Az alkalmatlan eszközök háztartásában járunk, ahol minden ősi kuglóf forma és tompa kés szent és a hasznos eszközök a külvilág misztikus tartományában sejtetik magukat, valahol, a papírszeméten túl, ahol a jövőorientált banki tranzakció és egy vadonatúj felmosórongy is elérhetetlen távlatokban lebeg.

Naponta ötször-hatszor kimondjuk, hogy fizika.

Ezt a hetet!! Mi ez, valami szerencsétlenségi vetélkedő?! Minden megnyitott levél egy rossz hír - és még mindig aránylag jól érzem magam.