Be van írva nekem a naptárba, hogy SZERDA: Muki, dráma. Tehát, hogy holnap beszélünk.
Mert az, hogy a dán miniszterelnöknő 3 órákat alszik, az valahol indokoltnak tűnik. Na de én. Én mitől vagyok úgy oda?
Amikor arról a bizonytalan szélű felhőről, amiben élek, valaki végre kimond egy ítéletet, megnyugszom: ezek szerint van jelentése. Megítélhető! Formás. Létezik.
Egy téves ítélet is milyen fantasztikus támpont.
És aszkézis haladóknak vette át a helyét. Érzelmi diéta. Tudom, hogy nem látszik, pedig nem bírom sokáig cukor nélkül.
Ha konyhai járólapot látok, átélem az emberiség minden nyomorát
Azok a kiábrándító padlócsempék Facebook-on. Főszereplő tükrök, a szelfik sarkában vécékefék. Az egész szaniterfelvonulás. Brutálisan feltárt otthonok, szent együgyűség. Ki tud a vicces tartalmakra figyelni ennyi tragikus csempe között? Mi az üzenet? Konyhai járólapok, a közölni nem kívánt részletek. Minden meg lett írva rég. Minden szerencsétlenség. És ezek voltak a boldog emberek.