Feltartóztathatatlan!
És ismétlődik!
Fiktív gyerekkori fényképekkel álmodom, másik gyerek vagyok, másik albumban. Érdekes. Több így rajtam a rózsaszín.
Születésnap. Ahogy a babazsúrból átívelünk a szivárvány buliba, és heterók játszanak heteró játszmákat egymással!
"A kamaszként befutott énekes Szandi és családja is rendszeresen párologtat otthon. Két hideg párásító berendezésük van, amit rendszeresen használnak is, mert a gyerekek nagyon érzékenyek és köhögnek a száraz levegőtől."
Kommentelő: "Boldog születésnapot!" (A halott Facebook oldalán robotikus idiotizmussal megjelenő jókívánság, egy számomra ismeretlen részéről.)
Spam bejelentése -> levél a kommentelőnek.
J: "Az ünnepelt már nem él."
Kommentelő: "Isten nyugtassa!"
Homályos, tizenhárom évvel ezelőtti kirúgások. Ah, ismét egymás felé sodort az élet, jönnek a virágos költemények.
A bajok általában akkor elfogadhatók számára, ha valaki már kanonizálta azokat: semmilyen ismeretlen eredetű és / vagy orvosilag nem bizonyított kórnak nincs itt helye, amíg más családban is fel nem bukkant, méghozzá közeli, megbízható ismerősökében. Akiket már látunk együtt létezni a különböző problémákkal, és meggyőződhetünk róla, hogy csak kis mértékben és követhetően változtatta meg az életüket, és ettől még ugyanúgy békávéznak. Úgyhogy biztos nekünk is ilyen bajunk van. Például az Istvánnak is van ez a problémája, hogy nem ehet savanyúságot, valamire allergiás, ami a savanyítás közben keletkezik, vagy a konzerválás során kerül bele a csemegeuborkába. Hagyjuk a nárcisztikus nyomozást másra, biztos nekünk is ilyenünk van - hiszen István már bebizonyította, hogy lehet ilyenje magyar értelmiséginek. Vagy például a Gazsinak, meg a Julinak, az egész családnak van ez a candida (2002-es divat) és csak olvasztott sajtot meg pirítóst ehetnek (2002-es gyógymód), ez is biztos az lesz, meg ne nézesd. Amíg másnak is fáj a hasa, biztonságban vagyunk.