Meghalt az egyik nyúl. Még jó, hogy nem fogadtam el!

Szelfizni agárral - tipikus harmincas betegség, főleg nőkre jellemző.

Alig aludtam párat az irodalmi esemény óta, ma az Aggok Egyetemére akartak elküldeni. Térdre borultam, és könyörögtem. Én ezt nem érdemlem! Miért sodor az élet unos untalan a pusztulás felé?

Nézegettem álláshirdetéseket.

Talán mégis el kéne fogadnom a nyulakat a pszichológusomtól.

Két óriásnyulat is felajánlott. Ott maszatoltak a konyhában. Az egyetlen bajom a nyúltartással, hogy a nyúl meghal, egyébként azonnal vinném. Pszichológust is azért váltottam, mert menet közben megöregedett az előző. Ilyenkor már jobb tartani a távolságot.

Kurváztam. Igaz, aránylag olcsó volt. B. G.-nek 2000 Forintot fizettem csütörtökön, hogy töltse velem az estét, és ezután tényleg majdnem bármire hajlandó volt. (Felmenni a hegyre - lejönni a hegyről.) Neki is lehetne több tartása.

"Bár, ugye, vigyáznom kell, hogyan fogalmazok a hölgyekkel kapcsolatban." Nem, a fogalmazással nem kell, elég azzal vigyázni, hogy mit gondol a hölgyekről.

Akarattalan, szvetteres fiúk, májfoltos fejtetők, hurutos professzorok, apró sapkát viselő intellektusok, hollókabátokban bicegő, régi konfliktusok, visszhangzó folyosó, páfrány - vagy fikusz. Szálkás vitrinek, zöld filcre rajzszögelt írófejek, "nem tudom feledni", meg ilyenek, a pohárban a csapvíz is alzheimertől remeg.

Tegnap irodalmi eseményen voltam.

Egészen vad ötleteim támadnak, egymásnak ellentmondók és gátlástalanul tavasziak, és ahogy így vadulok, felveszem a fél pár zoknim. Ahogy a pamut súrolja a száraz sarkat, azonnal helyrebillen minden: egy fél pár zokni elképesztő realitásérzéket kölcsönöz az embernek. 

Nyúljatok ki érte ti is!

Kétgyermekes APA szeretnék lenni. Szeretnék sokat játszani és közben kiteljesedni a munkámban. Nyilván rendesen keresni is kell a két gyerekre, ami megterhelő. Ha nem bonyolódom bele testileg, mindenesetre kisebb a komplikáció esélye. 

Az emberek szeretnek utazni. Mind ábrándoznak. Még azok is, akik nem tudják. Jók, ahogy kinéznek az ablakon.

Nehéz ez. Eléggé be van ragadva.

Jól el van akadva. De valami előbb-utóbb csak megváltozik. 

Próbálkozzon tovább! Hiszen nem árt.

Nem is segít, igaz.

Tizenkét ezer. 

(Magának csak öt. Egy ilyen szerencsétlen, elakadt embertől biztos nem kérnék el többet.)

Minek ez a melegek és autisták legitimálásához szükséges zseni-mítosz? Melegnek vagy autistának lenni pont akkora defekt, amit csak zsenialitással lehet és kell kompenzálni?

Reszkető agár a sarkon!