Leomlott a porhegy, ahogy a Janacek lemezeket lefelé tartottam, lecsúszott róluk a vastag réteg. Volt ott még más is: száraz, porlepte tévé újság, karcos, öreg Népszava. Ez a lemezjátszó körüli por-rezervátum, emlékhely és siratófal egyben, azonnal felébresztett, és a frissen takarított szobában porral a torkomban, újra veszteséggel ébredtem.
Sem növényi alapú, sem szintetikus vegyületek nem változtatják meg a kozmikus sérülékenységet. A Fényevők Lizájának lenni a leghálátlanabb, leghumortalanabb szerep.
"Elhunyt", "hetven éve halt meg", "életének 111. évében magához rendelte a Teremtő" - a Matematikai Múzeum (mauzóleum?) nekrofil blogjának első három posztja. Vissza fogok járni.
Kísérteni.
A pszichológus az özvegy nyúllal azt hajtogatja, hogy el vagyunk akadva, be vagyunk ragadva. Pedig nekem süti az arcomat a nap, fújja a hajamat a szél.
"Zsuzsa vagyok. Az én, aktuális hozzáállásom az Élethez most, hogy TANULÁS. Mindenből, Mindenkitől, és legfőképpen Magamról.Azaz Mindenkiről. A Jóga eszközei nyújtanak ebben nekem segítséget, én ezért kattantam rá. Segít megérteni. Boldog akarok lenni, szantósában, megelégedettségben, elfogadásban létezni, kerülni a szenvedést, amit a tudatlanság, az avidya okoz, mint mindenki. Ezért törekszem a jógára minden nap. És nem türelmetlenkedem a postással, mert ő is ember. EGYüttérzés. Ez a jóga, nekem, most."
Juli vagyok. Az én aktuális hozzáállásom az Élethez most, hogy MIAFASZ. Mindennel, Mindenkivel és legfőképpen Velem. Azaz Bármi. A szavak nyújtanak ebben nekem segítséget, ezért használom őket. Helyesírás. Segít megértetni magam. Azaz Engem. Boldog akarok lenni, okos akarok lenni, én akarok lenni a helyesírás. De közben elrejtem magam. Én. Ezért törekszem mindenre, minden nap. Veletek. Megyek és beveszem. Most.
