Zenetagozatra jártam, és első osztályban, amikor még kis csibékkel jelezték nekünk a táblán a kottafejeket, bérletünk volt az osztállyal a Zeneakadémiára. A vasárnap délelőtti programsorozat címe az volt, hogy Varázsfuvola, ahol apró lépésekben az operát dolgozta fel és magyarázta el hatévesekre szabva egy kedves, zeneértő bácsi, a gyerekek Fischer Ivánja. Közben az iskolai zeneoktatásban a furulya volt az első hangszer, amit bevezettek, és mindenkinek kötelező volt. Az ismerkedést a hangszerrel, amit Ili néni tartott, és a Zsip-zsup-kenderzsuppal kezdődött, Mesefurulyának hívták. Ezért évekig teljesen össze voltam zavarodva, hogy varázs, vagy mese, vagy csoda, fuvola vagy furulya, vagy fúró. És hogy ez egy hangszer, egy szakkör, egy közösség, egy épület, egy program, egy álom, egy történet, egy feladat, vagy egy opera?