A szomszéd lakásokban más emberek élnek, a környező ablakok, a muskátlis balkonok mögött ismeretlen egzisztenciák húzódnak. Nem lehet mindet a keblünkre ölelni. Sosem tudom, hol van értelem. Nem tudom, hogy hol van gyűlölet a homlokzat mögött. Nem ismertek a szándékok a háttérben, de valószínű, hogy keresztezik egymást. Ezt mérnöki pontossággal senkinek sincs kedve megrajzolni, tudomásul venni. Amikor a mindenséggel foglalkozunk, lakáshelyzettel, szavazati többséggel, vallással, népegészségüggyel, tudománnyal, és mindenkit semlegesnek tételezünk, amikor össze kell foglalnunk az emberiséget, akkor mindenre mint jóra, vagy mindenre mint rosszra kell gondolnunk? (Nem számít, amíg van, aki öntözze a muskátlit.)