Nem azért nem akarok pilótát, mert lezuhan, hanem mert nem leszek neki elég magaslati, pedig levegő jegyű vagyok, de bonyolult, nem működne.

Különös húsvéti ünnepeket kívánunk kedves utasainknak!

Szédereste, tojás meg sonka, zsidótemető, cigánytelep, édesszájú nyugdíjas pszichiáterek, női katasztrófák, férfi katasztrófák, szerotonin szindróma, élve ébredek, metafizikus pályaudvarok, terhes emberek, megfogadtam! És a locsolás még csak holnap jön a népi hagyomány szerint.

-Simon, honnan szabadultak ki a zsidók? Hmm, Simon? Kilögybölted a szőlőlevet. Fáradt a gyerek. Na, Simon, honnan szabadultak a zsidók? Tudom, hogy tudod, ne kéresd magad! Hm, Simon?

-A parkból.

- Parkból?? Dehát Simon, most olvatsam fel, meg tanultátok az óvodában is. Hol szenvedtek sokat, honnan szabadultak ki a zsidók?

-A parkolóból.

-Parkoló? De hát honnan veszed ezt? E-vel kezdődik. Tudod, ahol a piramisok vannak.

-Állítólag nem is zsidókkal építtették a piramisokat.

-Noémi, most ebbe ne kezdjünk bele, ne itt!

-Persze, bocs.

-Na nem haladunk, éhen hal a gyerek, meg nagyon álmos is. Simon, rágcsáld el ezt a kis pászkát, amíg a szövegen végigmegyünk.

-Na, honnan jöttek ki a zsidók?

-A tűzből, a fejről, a fülekről! A kertből! Az inged gallérjából!

-Jól van, Anna, fektesd le a gyereket, mi meg szerintem együnk.

"Veled álmodtam épp

Épp magyarázatam, tegnap berúgtam véletlenül

És terhes voltál, nagy hasad volt

Mesélted, minden jó, és lesz kisnyúl

Épp a napon aludtam a hintaágyon, valahogy azt álmodtam, itt vagy, terhesen, boldogan, nagy, fekete egyberuhában, és épp ezt magyaráztad

Hogy rájöttél, milyen egyszerű az élet

Én meg arany nyulakat mutattam neked

Aztán megcsörrent a telefon, és felébredtem

Én meg tényleg berúgtam véletlenül

És elmeséltem Abigélnek is, aki épp hívott, az álmot

Ezért emlékszem rá ennyire

Egyébként nem esik jól inni, nincs kedvem hozzá legtöbbször."

Aki bezárkózik, hajlamos azt hinni, hogy más embernek nincs sorsa, és bizonyos elemek buzdítanak a bezárkózásra.

Mit találtam.

Tervek a 2021-es évre.

Egy éves gyűjtemény. Mi valósult meg?

Hibásan, de folyékonyan beszélni németül - igen

Vállalható választ kialakítani az "És mit csinálsz kint?" kérdésre. - nem

Megérteni a kreszt - nem

Méltó, kreatív munkát vállalni - részben

Minden rejtélyt megfejteni - nem

Értelmesen, legálisan és önállóan élni - nem

Tovább mozogni titokban - nem

Sok időt tölteni Leanderrel, hagyni, hogy megszeressen - igen és nem

Élvezni a művészeteket - igen

A nem szeretereméltó tulajdonságaimat visszaszorítani - nem

Gyászolni - igen

Reménykedni - igen

Megtermékenyülni - nem

Csak az én tudati szintem lő ki az egekbe, mindenki vakondként vacakol, én fejlődöm és elhúzok, mint egy üstökös, haladó buddhista, keresztény és ezoterikus, mindenen kívül és fölött álló, fejlett lény, csak sajnos a többiek nem értek utol, jeges magányomban itt csodálkozom az űrben egyedül, a pszichológusok sok szerencsét kívánnak nekem, a szerelmeim az alagutaikat ássák. De jó a munkabér és nem is minden pillanat évezhetetlen, sőt, tulajdonképpen alacsonyabb tudati szinten boldog életet lehet élni, jobb a nyugdíj is és több az önfeledt pillanat.

Lemondanék pár kéretlen receptoromról.

Mamika összekuporodva sír a kereveten, eltakarja az arcát. Soha ilyen érzelmi feltárulkozást nem láttam tőle, a legvégzetesebb pillanatokban is csak megremegett a hangja, majd barátságos bizonytalanságra váltott, inkább kérdezett, mint remegett. Óvatosan szenvedett csak. Az volt a baja most, azért takarta el az arcát ilyen hisztérikusan, mintha görög tragédia anyaszereplője lenne, mert három pici, piros pörsenést le kellett szedni sebészi úton az arcáról. Lehet, hogy csak szúnyogcsípések, ártalmatlan dolgok. És ő eltakarja az arcát. Valami nagyobb dolog lehet e mögött a takarózó őszinteség mögött. Valami mélyebb sérülés, például a váratlan halála, amit még nem tudott feldolgozni.

Kilövettem megint a fülemet, két új lyuk. Azt nézem, még milyen fájdalmat tudnék okozni magamnak. A fájdalom valamelyest földel. Tetoválás sajnos nem érdekel, csak a fém.