Többször kaptam magam azon mostanában, hogy falakba ütközöm, a beszélgetőtársaim azt hiszik, amit mondok, egy metafora, pedig az csak egy egyszerű adottság: a legszigorúbb értelemben vett valóság. Ha metaforának a hétköznapi realitástól elszakadt transzcendes realitás megfogalmazását, vagy az arra való utalást hívják, igazuk lehet, de lemetaforázni a valóságot, az olyan, mint azon mérni, hogy van-e Isten, hogy csak jó dolgok történnek-e a világban. Az, hogy mi minden nem metafora, nem hit kérdése. Se Isten, se a pszichoszomatikus betegségek nem a metaforák közé tartoznak, igaz, metaforák segítségével könnyebb (de teljességükben amúgy sem lehetséges) leírni őket. A hétköznapi realitás az, ami pusztán utal a valóságra, és ami segít a valóság ábrázolásában és megértésében. Jelenlegi, nem túl érzékeny rendszerünkben az ún. valóság illusztráció és az ún. metafora a valódi valóság.